Negatív magatartásformák, amelyekkel csak önmagadat mérgezed
Ha belekerülünk a negativitás spiráljába, sokszor észre se vesszük, hogy úgy viselkedünk, mintha ki sem akarnánk kavarodni belőle. Egyszerűen elfogadjuk, hogy most nem jó, hogy a mérgező gondolatoknak létjogosultságuk van a fejünkben és felesleges erőfeszítést tennünk azért, hogy kiűzzük őket onnan. Pedig lehet ezt máshogy is.Van pár dolog, ami ismerős lesz neked, ha te is azt érzed néha, hogy mintha a saját boldogságod útjába furakodnál.
Jobban tudod, hogy mit nem akarsz, mint azt, hogy mi az, amire igazán vágysz
Ennek megfelelően több energiát ölsz a különböző „mi lesz ha…” tervek kidolgozásával, ahol minden esetben arra a következtetésre jutsz, hogy a legrosszabb lehetőség fog bekövetkezni. Többet gondolsz arra, hogy milyen problémáid vannak, mint arra, hogy hogyan lehetne jobb az életed, vagy miért lehetsz hálás.
Megpróbálod lenyűgözni azokat az embereket, akik nem szeretnek, ahelyett, hogy azzal foglalkoznál, hogy kik azok, akik mindig melletted állnak
Inkább arra koncentrálsz, hogy olyan emberré nődd ki magad, akire féltékenyek lehetnek a rosszakarói, mint hogy olyan legyél, aki nem foglalkozik az ismeretlenektől érkező rosszmájú kritikával és a szerettei véleményét tartja elsődlegesnek.
A homokba dugod a fejed
Nem akarsz az olyan „csekélységekkel” szembenézni, hogy mennyi tartozásod van, vagy hogy a munkatársad miért keres többet ugyanazzal a munkával. Nem állsz ki önmagadért, mert nem ér neked ennyi konfliktust ez az egész, tehát inkább addig győzködöd magad arról, hogy nem olyan fontos, hogy kimondd a véleményed, amíg el nem hiszed és belülről kezded emészteni önmagad. Más szavakkal mondva állandó tagadásban élsz és támogatod azt a nézetet is, hogy amiről nem tudok, az nem fáj.
Fontosabbnak tartod, hogy meggyőzd az embereket arról, hogy jól vagy, mint hogy igazából összeszedd magad
Inkább posztolsz olyan képeket az Instagramra #happiness hashtaggel, amin fülig ér a szád, miközben sírva tömöd magadba a popcornt a kedvenc nyálas filmedet nézve, ahelyett, hogy szembenézz a problémáiddal. Több energiát pakolsz abba, hogy másoknak úgy tűnjön, hogy tökéletes az életed, mint abba, hogy őszintén nézz a saját tükörképed szemébe és realizáld: a problémáid nem fogják megoldani saját magukat.
Az, hogy mindenki szeressen, prioritást élvez azzal szemben, hogy te szeresd magad
Többet agyalsz azon, hogy bizonyos lépéseid milyen reakciót váltanak ki az emberekből, mint azon, hogy vajon a te fejlődésedet szolgálnák-e ezek a döntések.
Jobban félsz a saját érzéseidtől, mint bármi mástól
Félsz szembenézni azzal a ténnyel, hogy tulajdonképpen senki más nem áll az utadba saját magadon kívül. Hogyha legördítenéd a félelmeid a mellkasodról és csak elindulnál azután, ami igazán vonz, akkor valóban elérhetnéd. Csak ahhoz energiát kellene befektetni.
Úgy kergetsz bizonyos célokat, hogy közben nem kérdezed meg magadtól, hogy valóban azokat akarod-e elérni
Ha mindent megteszel, amit szerinted „meg kellene tenned”, ahhoz, hogy boldog legyél és sikeres, de a nap végén mégis azt érzed, hogy üres vagy és kimerült, akkor valószínűleg nem a saját álmaid követed, hanem a mások által a boldogságról írt forgatókönyvet.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez