„Miért engem büntetsz valamiért, amit nem én követtem el?” – teszem fel a kérdést neked. Te némán állsz és nem érted, miről beszélek. A szorításod és féltékenységed már-már az őrületbe kerget mindkettőnket; engem azért mert alaptalan, téged azért, mert képtelen vagy megbízni bennem. Pedig sosem hazudtam neked, tisztellek és szeretlek, ahogyan te is engem. Miért megy ez mégis ilyen nehézkesen?

Húszas éveink végéhez közeledve a túl sok sérelem és negatív tapasztalat hatására magunkba vetett hitünk megrendül, és kétségbeesésünket környezetünkön vezetjük le. Sokszor mi magunk sem látunk át érzelmeink szövevényes hálóján, hogy dekódoljuk, honnan ered a problémánk. Indulatok és kételyek nyomják lelkünket és itatják át gondolatainkat, hogy aztán eszünket vesztve támadjunk rá arra, aki a legkevésbé sem érdemli meg.

Féltékenyek vagyunk, mert már csaltak meg minket, vagy netán a párunkról tudjuk, hogy valaha félrelépett. Nem merünk beszélni a legbelső félelmeinkről és érzéseinkről, nehogy túlságosan megnyíljunk és védtelen maradjon a szívünk, ha végül búcsúznunk kell. Kapcsolatban élünk, de csak, mint az idegenek, akik rettegnek megnyílni, nehogy a másik számára egyszer csak érdektelenek legyenek. Próbáljuk fenntartani az izgalmat és az álompár imidzset, annak árán is, hogy a páncél öltözet nem eredményezhet mást, mint felületességet.

Miért engedjük, hogy jelenünket és jövőnket a múltunk temesse el? Természetes, hogy eddigi tapasztalataink befolyásolják önképünket, a választásainkat, és az elvárásainkat másokkal szemben. Pontosan tudjuk, hogy mi az, amit nem akarunk soha többet, és ennek érdekében merre induljunk tovább az élet útvesztőjében. Megmaradhatnak a szép és kevésbé szép emlékek, de múltbéli kapcsolataink ennél többet nem érdemelnek. Nyisd ki a szemed és koncentrálj a jelenre! Tegyél félre minden sérelmet, bocsáss meg magadnak és annak, akit társadul fogadtál minden hibát és becstelenséget, hogy őszintén nézhessetek egymás szemébe. Fogadd el, hogy egy bizonyos kor után mindannyian tartalmas múlttal és jókora tapasztalattal rendelkezünk, de ezeket a múltadba ragadás helyett arra használd, hogy építgesd a jövődet! Ne félj kifejezni az érzéseidet, mert mindig a mai nap a legalkalmasabb arra, hogy ezt megtegyed! Uralkodj az ösztöneid felett és tudatosan gondold végig, mi nyomja a lelkedet!

Ígérem, türelmesebb leszek, magammal és veled. Tudom, hogy neked sem könnyű, és, hogy amiket a fejemhez vágsz igazságtalan; gyakran én is ugyanezt teszem. De őszintén hiszem, hogy idővel túl tudunk lépni a múltunk árnyékán és a hosszú és göröngyös út végén nem lesz senki más, mint teljes valónkban csak mi ketten.

• féltékenység kapcsolat múlt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!