Mocskos gondolataink
Vajon normálisak a szexuális fantáziáid? Gondolkoztál már azon, hogy férfi és nő fantáziaképei mennyire eltérőek lehetnek? Egy tanulmány most először próbálja meghatározni a szexuális devianciát – vagyis mi számít normálisnak, és mi nem. Ehhez kutatók 1500 férfit és nőt kérdeztek meg titkos vágyaikról, és elég érdekes dolgokra jöttek rá.
Aggódtál már valaha amiatt, hogy a szexuális életed egy kicsit szokatlak, netalán bizarr? Tulajdonképpen relatív is lehetne (bizonyos mértékig), hogy mi számít durvának, ez a kutatás viszont a szexuális devianciák meghatározását vizsgálta. Tehát pontosan tudni fogjuk, mikor lesz beteges egy vágykép. Vegyünk egy példát. A férfiak előszeretettel fantáziálnak két nőről egyszerre – míg a nők valószínűleg hamarabb fognak A szürke 50 árnyalatával álmodozni. És relatíve mindkettő rendben van. Vagy mégsem? Hol a határ? Nos, egy tanulmány először próbálja meghatározni a szexuális devianciát. A kutatás a kanadai Montreálban zajlott, és a Journal of Sexual Medicine című lapban közölték az eredményeket. A kutatás alapját az a gondolat adta, hogy a „deviáns szexuális fantáziák” gyakran beteges képzelgések. A sajtónyilatkozatban, a szerző azt mondta: „Sok elmélet kering, a legtöbben a deviáns szexuális fantáziát az atipikus (szokatlan) fantáziálással és parafíliával azonosítják. A parafília tulajdonképpen intenzív szexuális izgalmat jelent atipikus tárgyak, helyzetek, vagy magánszemélyek iránt. Ugyanakkor, a tudományos irodalom nem írja le, miket is ért ez alatt pontosan.” Az USA-ban a pszichiátriai biblia, a Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (DSM-5) említ „rendellenes" fantáziákat, míg az Egészségügyi Világszervezet „szokatlan" fantáziáknak titulálja a parafiliákat. De a kanadai tanulmány szerzői megkérdőjelezik, hogy mi is a szokatlan szexuális fantázia pontosan.
Christian Joyal,a tanulmány vezető szerzője azt állítja: „Mi klinikailag meg tudjuk állapítani, hogy mik a kóros szexuális fantáziák. Magába foglalják a nem beleegyező partnereket, a nekik indukált fájdalomokozást, ha ezek feltétlenül elengedhetetlenek a kielégüléshez.” De ettől eltekintve, mi is pontosan a rendellenes vagy atipikus fantázia? „A fő cél az volt, hogy meghatározzuk a normális fantáziálást" – magyarázta. És ahogy gyanította, vannak olyan fantáziák, amik sokkal gyakrabban előfordulnak, mondhatni átlagosak – ami a nagy átlagtól eltér, az az „atipikus”. Ha szeretnénk megtudni, csak meg kell kérdezni róla az embereket. Hát ők megkérdezték, és ennyi. Mivel a legtöbb ilyen jellegű felmérést általában egyetemi hallgatókon végzik, a kutatók bővítették a mintavételi alapot. A tanulmány több mint 1500 Quebec-ben élő felnőttel (50:50 férfi és nő arányban) töltetett ki egy kérdőívet a szexuális fantáziákról. Sőt, arra is megkérték őket, hogy írják le kedvenc fantáziájukat részletesen. Az eredmény több mint érdekes lett.
Ami igazán meglepte a kutatókat, az volt, hogy statisztikailag mégis kevés fantázia tekinthető ritkának, szokatlannak vagy jellegzetesnek. Hiába, a mocskos gondolatok igen színesek. Ami még érdekes, hogy a férfiak fantáziái sokkal részletesebbek. Például a férfiak szívesebben gondolnak arra, hogy saját párjukat azonos neművel látják, vagy hármasban plusz egy azonos neművel. És a férfiak többsége szereti a fantáziát valóra váltani. A férfiakkal ellentétben a nők általában egyértelmű különbséget tesznek puszta vágy és fantázia között – vagyis kevésbé önmegvalósítók. Viszont hajlamosabbak fantáziálni saját partnerükről, míg a férfiak általában többet fantáziálnak házasságon kívüli kapcsolatokról. A tanulmányt főleg az igencsak egyedi férfifantáziák színesítették leginkább. „Az evolúciós biológiai elméletek viszont nem magyarázzák ezeket a fantáziákat, amelyekre a férfiak általában vágynak” - mondta Joyal professzor. Összességében ezek az eredmények lehetővé teszik a kutatók számára, hogy fényt derítsenek különböző társadalmi jelenségekre, és a hozzájuk fűződő szexuális változásokra, például egy könyv – A szürke 50 árnyalata – megjelenésére. A tanulmány egyébként pontosan az Institut universitaire en santé mentale de Montréal és Philippe-Institut Pinel de Montréal kutatói végezték, akik kapcsolatban állnak University of Montreal-al.
Helle Robertina
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez