Azt mondják a spirituálisan képzettek, hogy most büntet meg a karmám, azért amit a múltban elkövettem a hölgyek ellen. Aztán ott vannak a hívők, ő szerintük a pokolban fogok ropogósra sülni, de addig még jó sok szenvedést kell megélnem itt a földi életemben. Akkor most mérleget vonok, milyen szörnyűségeket követhettem el a múltban, hogy ezt a büntetést rótta rám az univerzum, vagy a jóisten.

Megpróbálok visszaemlékezni hát „bűnös életemre”, hátha valahol megtalálom a múltban azokat a tetteimet, melyek miatt most nem sikerülnek a párkapcsolataim. Persze kicsit nehéz így írni, hogy a macskám közben teljesen értetlenül bámul rám, mintha értené, hogy miről is akarok most írni és szinte az van a pofijára írva, hogy „halló apuci, hagyd a fenébe ezt a butaságot, inkább simizd meg a fejem, annak több értelme van, mint ennek a cikknek”.

Fiatalság, bolondság…

Nem gondolnám, hogy rosszul bántam a lányokkal fiatalkoromban. Persze voltak olyan fétiseim, hogy egy jobban sikerült szex után kértem egy-egy szebb szőrszálat a szeméremdobokról emlékbe és ezt beragasztottam egy emlékalbumba. Persze a lányok többnyire elutasították ezt a kérést, mondván milyen egy perverz malac vagyok, de aztán a szomorú kutyaszemeim megtették a hatásukat és többnyire kaptam egyet. Ha jobban belegondolok, mindenki gyűjt valamit, nekem ez tetszett akkor, most szerintetek is ez ennyire undorító volt? Mai szemmel nézve, szerintem ez egy kis ártatlan bugyuta dolog volt anno, de az igazság az, hogy ma már nem is élhetnék ennek a kedvtelésemnek, hiszen szinte minden hölgy kopasz manapság már ott lent. Ha bűnt követtem el ebben a koraszakomban, akkor ez volt a legnagyobb bűnöm és mivel már nincs hajam, kopasz vagyok, szerintem már megbűnhődtem ezért, megkaptam a büntetésem.

A középkor hajnala…

Gyakorlatilag stabil párkapcsolataim voltak, hosszú évekig tartottak, bár tény, hogy itt már előjön egy emlék, azaz egyszer nagyon megbántottam valakit azzal, hogy elhidegültem tőle, pedig ő nagyon szeretett. Egy egoista barom voltam, egy nárcisztikus idióta, akit a mai énem gyűlölne, nem is hiszem el, hogy én voltam az a valaki. Aztán azzal nyugtattam háborgó lelkiismeretem, hogy kapott tőlem egy szép új lakást, amivel azért könnyebb volt új életet kezdenie, nem kellet albiba mennie, szóval azt hittem ez elég, ezzel kárpótoltam. Tehát 1:0 a karmámnak. Aztán jött egy másik hölgy, akit meg elhanyagoltam, kiábrándult belőlem, 2:0 oda. Most nem akarok a részletekbe nagyon belemenni, de ha nagyon visszaemlékezem mindenre, ez akkor inkább 4:0 oda most már, mire kb megérkeztem ahol most vagyok.

50 plusz egy kicsi, azaz most…

1,5 év alatt, nagyságrendileg heti egy randi, azaz kb 70 randi összesen és 0, azaz nulla eredmény! Vacsorák, színházi előadások, cukrászdák, kávézók, mozik tömkelege, wellness hétvégék, balatoni kiruccanások, külföldi utazások, romantikus séták, meg még egy rakás program, ami már nem is igazán jut az eszembe. Odatettem magam, udvarias voltam, nagyvonalú, kedves, türelmes, minden voltam, ami régen nem. Sok-sok ezer kilométert vezettem összesen ezeken a randikon, többnyire háztól házig fuvar, de volt olyan, hogy elmentem az ország másik felébe azért, hogy találkozhassak egy csodálatos lelkű hölggyel, aki nem is volt független, de reménykedtem benne, hátha megkedvel és valahogy kitudom őt majd rántani abból a boldogtalan kapcsolatból amiben él. Aztán ő inkább lemondott rólam, mert járvány van, messze lakunk, vagy csak megijedt a lehetőségtől, hogy találkozott egy olyan férfival, aki őszinte. Mennyi, de mennyi időt öltem ebbe bele és szerintem annyian megbántottak, átvertek már, hogy az állás most kb 18:4 az én javamra. Vajon meddig kapom még a pofonokat, vége lesz majd ennek egyszer? A múltkori cikkemben azt írtam, hogy lassan elfogynak a szögek a párkeresés koporsójához, most azt gondolom, hogy pár napja teljesen elfogytak. Nem vagyok szomorú, már nem vagyok csalódott sem, hiszen miközben emlékeztem és írtam ezek a sorokat megértettem, hogy ez nem egy meccs, itt nincs olyan, hogy valaki vezet, valaki nyer, vagy veszít. Nem azért nem sikerültek ezek a randik, mert a karmám így, vagy a jóisten úgy, hanem azért mert ma már egyszerűen nincs igény a hozzám hasonló férfiakra. Unalmasak lettünk, kiszámíthatóak a tetteink, őszinték vagyunk és ez ma nem kell, mert ma szinte mindenki takargat valamit. Az őszinte és romantikus férfira nem nedvesedik be a fekete csipkés randi bugyi, ezek tények, ne szépítsük a dolgokat. Hányszor de hányszor éreztem azt, hogy lemondtak inkább rólam, amikor „billeget a léc” és lassan kiderült valami, aminek nem szabad lett volna kiderülnie. Mindegy, én ezek után is úgy fogom élni az életem, hogy nem fogok hazudni, ha másért nem, azért biztosan, hogy nem kelljen emlékeznem arra, hogy kinek mit mondtam. Egy okos ember most vonna egy másik mérleget is, azaz meg tanulna asszimilálódni a mai kor által támasztott igényekhez. Elmenne és jól kigyúrná magát, illetve beiratkozna egy „Hogyan használjuk lábtörlőknek a nőket” nevezetű tréningre. Én inkább jelentkeztem egy szellemi-lelki párkapcsolati coach képzésre, ha már a saját életemet nem tudom jobbá tenni, megpróbálom hát a másokét. Így remélem legalább én is boldog leszek, még ha ez nem is az, amire évekig vágytam, de kezdem azt érezni, hogy nekem ez a küldetésem, nekem ennyi jutott, megbecsülöm hát ezt is…

• kapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!