Mindig van esély az újrakezdéshez

Az élet döntések sorozata. Azonban, minden alkalommal, amikor vízválasztóhoz érkezünk, hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni és egyszerűen kijelenteni, a Sors akarta így. Valóban? Nem mi voltunk azok, akik a döntéseinkkel eljutottunk erre a pontra?

Amikor kislány voltam, apám számtalanszor elmondta, hogy az életben bizony döntőképesnek kell lennünk. Akkor még persze fel sem fogtam ennek a mondatnak a jelentését, ma már azonban ki merem jelenteni, hogy nagyon is igaza volt. Ugyanis az egyetlen ember, aki meghatározhatja az utadat az te magad vagy.

Amikor csalódunk valakiben, a lelkünk összetörik és borzasztóan érezzük magunkat. Amikor valami nem sikerül, össze tudunk omlani és az önsajnálatban fetrengeni. Ugyanakkor meg kell látnunk történeteink tanulságait. Ha mi nem engedjük egy másik embernek, hogy a határainkon túlmenjen, akkor valószínűleg nem is fog. Ha mi nézőpontot váltunk, akkor egy el nem ért dolog sem tud majd minket kardunkba dönteni. Dönthetünk úgy, hogy elengedjük a múltat, és előre nézünk. Dönthetünk arról, hogy megéljük a fájdalmat, majd magunkba nézünk és erőre kapunk, mert ez a mi életünk. Csakis a miénk. És nem tehetjük meg azt, hogy kihelyezzük a boldogságunkat a külvilág kezébe.

Nincs olyan, hogy nem megy. Nincs olyan, hogy valami végérvényes. Az élet mindig felajánl egy másik esélyt a holnapban. Amikor újrakezdhetjük azt, amiről azt gondoljuk, hogy nem vagyunk képesek rá. Mert igenis képesek lehetünk, ha megvan bennünk a kellő motiváltság. Kellenek a célok. A tervek a jövőnkre nézve. A célok és a tervek előrevisznek, és nem engednek elsüllyedni a múlt mocsarában. Nekünk pedig pontosan erre van szükségünk azokban a pillanatokban, amikor a legkevésbé sem érezzük az erőt magunkban. Ez az, ami segít minket abban, hogy hinni tudjunk önmagunkban.

Jöhet az életben számtalan pofon, mégis hálásnak kell lennünk érte. Nézzünk körül a világban, kitekintünk, és bár a szenvedésben nincsen hierarchikus elv, láthatjuk azt, hogy mennyivel nehezebb sorsok is vannak, a mi körülményeinkhez képest. Ezzel nem a saját, egyéni fájdalmunkat akarom lekicsinyíteni, ugyanakkor mégis érdemes innen nézni a dolgot.

Csak rajtunk múlik az, hogy egy olyan életet élünk-e, amiben esélyünk van a boldog pillanatok megélésre, vagy engedjük, hogy lehúzzon minden korábbi csalódás, korábbi fájdalmas tapasztalat. Mindig van egy új holnap, hogy elkezdjünk tenni magunkért. Mindig van egy új esély, egy jobb esély…

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!