A beszélgető partnere, William Shatner segített neki kicsit mélyebbre menni azáltal, hogy rendkívül megnyerő módon terelte kérdésekkel. Őt egyébként a tévés történelem a Star Trek James T. Kirk kapitányaként, illetve az ikonikus T.J. Hooker főszereplő zsarujaként égette be a köztudatba.

És hogy mi okozta benne ezt az érzést, az sem kevésbé hat furcsán minden idők egyik legnagyobb kesztyűvirtuózának szájából. Azt mondta, nem szeretett átváltozni, nem szerette az állapotot, amelyben átváltozott valakivé, akit nem kedvel. Mégpedig a sok mellékes érzelem miatt. Nem szerette a "harcost". Azt mondta, több volt benne, mint harci szellem. Féltékenység, irigység, és furcsa módon bűntudat gyötörte közben.

Nyilván egy csomó feldolgozatlan érzelem és belső feszültség munkált benne, és ezek a felfokozott pillanatok erősítették a belül dúló viaskodást saját magával. A kérdésre pedig, hogy ő már nem ugyanaz a személy, mint az a harcos volt, egyértelmű nemmel felelt.

Sokan igyekeznek foggal-körömmel ragaszkodni ahhoz, hogy a régi sikereikkel azonosítsák őket. Minden idők egyik legnagyszerűbb bokszolója viszont képes volt szembenézni ezen dolgok negatív hozadékaival.

És hogy mi a tanulság? A siker mindig viszonylagos. De talán az ember Mike Tyson ezt a felismerést még fontosabb sikerként könyveli el. Hogy képes volt ezt a nem kevésbé elhanyagolható konzekvenciát levonni. És ez tiszteletre méltó.

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod. 

• interú mike tyson

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!