Az elérhetetlen dolgoknak, mindig is nagy volt a csáberejük, ez nyílt titok. Mi van abban az esetben, ha az elérhetetlen iránti vágyunk, egyfajta drogként, függőségbe taszít, és hiába szeretnék, hogy végre viszonzásra találjanak az érzéseink, nem találjuk a megoldást, hogy nekünk ezért min kéne változtatni?

Gyakran hallom azt a panaszt, férfiaktól, és nőktől egyaránt, hogy a másiknak az kell, ha nem foglalkozol vele és elérhetetlen vagy. A kedves, odaadó félre nincs szüksége a másiknak. A legtöbb esetben a férfiak szájából hallom a felindultságot, és kiábrándulást a nőkből. Tényleg ennyire szeretnénk mi nők, a drámát vagy alaposabban szemügyre véve ezt a kérdést, és empátiával szemlélve, mélyebben gyökerező problémákat találunk?

Ha Te is az a típus vagy, aki folyton aziránt lobban lángra, aki iránt nem kéne, annak sokkal nyomósabb oka van annál, minthogy megrögzött plátói szerelmes típus vagy. Gyermekként megeshetett veled, hogy beleszerettél titokban valakibe, de ha még most is az egyoldalú szerelmek tengerén evickélsz, nem csak versengésből áhítod az elérhetetlen herceget, és nem is érted, miért találod folyton ilyen helyzetbe magadat, akkor nagy valószínűséggel elfojtott félelmek tartanak a markukban.

Aki folyton a reménytelen szerelmek táborában találja magát, az valójában biztonsági játékos. Találkozik valakivel, aki iránt fellángol, és az álmaiba menekül a kis szerelmével. Eljátszadozik a képzeletvilágában a beteljesülésről, a rögös útról, ahogy romantikus kalandjuk egy Daniel Steel forgatókönyv alapján egyszer talán beteljesül, de csakis szigorúan fejben! A valóságban, nem adja meg igazán a lehetőségét ennek. Egyre csak olyan emberek tudják kiváltani belőle ezt a szerelem adrenalint, akik kutyába sem veszik, reménytelen a megszerzésük, vagy a megtartásuk, de az álmodó, megtalálja az okait, a magyarázatait, amiért érdemes várni rá, és küzdeni érte, és közben szenved, egy viszonzatlan mocsárban, amit tulajdonképpen nagyon is élvez. Hogy vagyok képes azt állítani, hogy élvezi azt, hogy szenved?

Az igazság az, hogy amíg ezek a szerelmek, csak az álmaiban léteznek, az tökéletes érzelmi biztonságot adnak az ábrándozónak. Szívét, igazából nem kell a vásárra vinnie, hiszen az csak önmagában dobog bezárva. A félelme valójában pont az igazi, viszonzott párkapcsolat, mert egy valós kapcsolatban meg kell mutatni magunkat, de ez kiszolgáltatottsággal, és a kudarc lehetőségével is járhat. Mikor elérhető közelségbe kerül az intimitás, a beteljesülés, nem tud vele mit kezdeni, ezért menekül egy álomvilágba.

• félelmek szerelem viszonzatlan

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!