Miért akarsz másoknak megfelelni, ha elegendő lenne saját magadat elfogadni?
Naponta jelennek meg cikkek és bejegyzések azzal kapcsolatban, hogy világunk mennyire álságos és képmutató, és amiatt milyen sokan szoronganak folyamatosan, hiszen olyan emberekhez és elvárásokhoz viszonyítják magukat, amelyek egyáltalán nem valósak.
Valóban nagyon nehéz elvonatkoztatni attól, hogy a másik élete, teste, párkapcsolata, otthona, gardróbja, baráti társasága mennyivel csillogóbbnak tűnik a sajátunknál, miközben mi csak a felénk tornyosuló problémákat látjuk. Pedig előfordulhat, hogy éppen az az ember, akinek az életét irigyeljük, belülről ugyanezt éli meg. Ugyanis neki is van rossz napja, ő is érez fájdalmat, és van, hogy ő sem elégedett.
Már csak azért sem érdemes másokhoz hasonlítani magunkat, mert ha megszakadunk, akkor sem tehetjük meg, hogy egy másik ember életét éljük. Hiszen egy emberi élet és sors annyira sok, pici összetevőből áll össze egy nagy, teljes egésszé, amit egyszerűen képtelenség lenne megismételni. Egy elérhetetlen célt hajszolni pedig egészen biztosan nem kifizetődő.
Valahányszor valaki máshoz hasonlítjuk magunkat, és irigyeljük tőle, ami neki megadatott, érdemes lenne elgondolkozni, hogy mi is az, amire pontosan vágyunk, és vajon mi mit tehetnénk, hogy valami olyasmit elérhessünk a saját életünkben. Nem azt, ami neki megvan, csak valamit, amitől mi is hasonlóan jól tudnánk érezni magunkat.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy mivel mind különbözőek vagyunk, egyáltalán nem biztos, hogy az, ami a másik életében olyan csillogónak és vonzónak tűnik, akkor is olyan csodálatos lenne, ha mi magunk is megkapnánk, vagy együtt élnénk vele.
Ahelyett, hogy másokat próbálunk isteníteni és folyamatosan attól szorongani, hogy nekik mennyivel jobb, mint nekünk, érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy miért lehetünk hálásak a saját életünkben, mi az, amivel nem vagyunk elégedettek, és éppen emiatt min kellene változtatni.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez