Mi lett volna, ha ... máshova születek, ha igent mondok, vagy ha nemet. Mi lett volna ha, nem hal meg és még élne, vagy ha léptem volna? Mi lett volna, ha másképp döntök, ha hagyom elmenni, vagy ha nem, s mi lett volna, ha hagynak dönteni vagy ha helyettem döntenek? Mi lett volna, ha egyetemre járok, vagy ha külföldön élek?

A végtelenségig lehetne sorolni. Talán, ez az a játék, amelyet mindannyian eljátszunk életünk során legalább egyszer, de több, mint valószínű, hogy többször amikor gyökeres változások után vagyunk. Azonban idővel rá kell jöjjünk arra, hogy ideig-óráig van értelme csak ennek a veszélyes játéknak hosszútávon viszont mérgezi az életünket. Önámítás pusztán, semmi más.

A „Mi lett volna, ha...” sok probléma forrása is egyben az emberek életében, amelynek hatására születhetnek további rossz döntések. Akkor jelentkezik ez az életérzés, amikor olyan veszteség ér bennünket, amelyet nehezen vagy egyáltalán nem tudunk feldolgozni, azaz elfogadni! Szándékosan nem az elengedés szót írom, mert már nagyon elcsépelt éppen ezért nem is szeretem, sőt kiver a víz tőle. Minden változás nehéz az ember életében, hiszen kikényszeríti a komfortzónájából. Ilyenkor játszunk el a gondolattal, hogy minden marad a komfortzónán belül úgy ahogyan volt, annak érdekében, hogy a gyermeki én tovább élhesse biztonságos életét.

Photo by GettyImages

Azonban azt tudnunk kell, hogy bár közhely, de minden okkal történik az életünkben, ha másért nem a döntéseink következményeként. A személyiségünknek szüksége van azokra az eseményekre az életünkben. A minket érő hatások által formálódik és válik azzá a személyiségünk amilyenné válnunk kell. Hogy kik leszünk eleve meghatározott a szüleink által. Ezeknek a hatására válunk felnőtté, ha másképp történtek volna a dolgok, akkor ma nem az lennél, aki most vagy. Nem lennél abszolút felkészülve a rád váró jövőre és feladatokra. Hiszem, hogy a kellemetlen eseményekből tanulhatunk a legtöbbet, és a traumák hatására fejlődnek ki  vagy buknak el jellemek. Nem mindenki képes befogadni a feladott leckéket, így örökösen visszatérhetnek a problémák. Ezt nevezik ördögi körnek. Ezzel érdemes foglalkozni mélyebben, hogy tovább tudjunk haladni.

Tehát a „Mi lett volna, ha” gondolatok ideig-óráig segíthetnek abban, hogy a stresszt félretegyük és álmodozzunk, azonban nem véletlen semmi sem, ami úgy alakult, ahogy egy ember életében. Nem véletlen, hogy nincsenek bizonyos emberek az életünkben, vagy éppen ellenkezőleg, hogy ott vannak. Ami még fontos, hogy nem minden rólunk szól. Az is fontos tényező, hogy van amikor azért ér véget egy kapcsolat, mert a másik életének nélkülünk kell folytatódnia, vagy azért hal meg egy általunk fontos személy, mert az ő ideje lejárt, így nincs más választásunk, mint ezt elfogadni. Ha nem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogy, elképzelhető hogy egy teljesen másik életutad lenne, de te nem te lennél. Persze sok esetben pont ez lenne a lényeg: másnak lenni, de ezt nem mi döntjük el, hogy milyenné válunk. Ebbe nincs beleszólásunk azáltal, hogy azt sem mi választjuk meg, hogy kik a szüleink.

Vannak döntések, amelyek visszatekintve rossznak tűnhetnek, de bár most nem értjük, később mindenképpen meg fogjuk érteni.  Ahogy Márai mondaná „...egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben … „.  

További írásaimat a weboldalamon olvashatod.

• érzések lélekhangok mi lett volna

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!