Akit szeretünk, abban megbízunk. Nem tudok elképzelni bizalom nélkül egy párkapcsolatot. Mert csak úgy adhatom magam oda mindenestül a szeretett férfinak, hogy a bizalom nem kérdés, nem kiváltság, nem egy légbuborék, hanem egy szilárd alap, amely nélkül halott egy kapcsolat.

És ha a bizalom megrendül, onnantól kezdve ingatag lábakon él tovább a szerelem. Mert egy csalódás, egy hazugság, nem öli meg azonnal a szerelmet. Szépen lassan végzi csak ki, és mint méreg a vérben, úgy árad szét ez a keserű érzés a lelkünkben.

Megbíztam benned, az életemet adtam volna érted. Mindig kiálltam melletted, mindenben támogattalak, és hittem, minden egyes nap elhittem, hogy te és én, az egy csoda, egy valóságos álom, amelyben ha vannak is bukkanók, akkor is fantasztikus. De a hazugság… soha semmilyen körülmény között nem gondoltam, hogy közénk állhat, hogy egyáltalán megszületik ebben a kapcsolatban akár egyetlen hazug szó is. Mert az őszinteség mindig a legjobb megoldás. Bármennyire is fájdalmas, bármekkora súlyt is helyez a lélekre, akkor is elviselhetőbb, mint a hazugság. Mert az őszinte szavak, ha meg is tipornak, ha könnyzáport is okoznak, akkor is ez a megoldás. Ez az egyetlen helyes megoldás. Mert a hazugság a bizalmat lerombolja, és ha az sérül, akkor megbetegszik az egész kapcsolat.

„Néha (…) az élet csak vak bizalom kérdése.” És én vakon hittem benned. Túltenni magam talán soha nem tudom a történteken. Gyűlölöm a hazugságot, főleg attól, akire az életemet mertem volna bízni. Akiért mindenemet odaadtam volna.

Sok minden megbocsátható. Igen, még a csalfa szavak is. Az ember lévén, hogy esendő, rossz lépések egész hadát képes elkövetni a hosszú földi léte során. Hiszem, hogy akinek a szíve a helyén van, az átérzi a ballépéseinek a súlyát.

„Ami megtörténik, nem tehető meg nem történtté.” De amit megtettél, azt vállald, ne légy patkány, hiszen embernek nevezed magad! Állj elém hát, és add elő az igazságot. Ne leplezd aki lettél, mert attól még az maradsz aki vagy.

Hogyan lehet az, hogy valakibe beleszeretünk, és aztán az a valaki megszűnik annak lenni, aki volt? Változunk az évek során, ez így is van rendjén, de az alapvető tulajdonságaink azok nem maradnak velünk? Vagy pusztán arról szól ez a történet, hogy valakit teljesen másnak ismerünk meg, mint aki valójában?

Megbíztam benned, kockára tettem a jövőmet. Mert hittem, hogy amit mondasz, az úgy lesz, ahogyan mondtad. Azt kérted, amikor már a kételyek kezdtek előjönni bennem, hogy bízzak benned, mert máskülönben nincs miről beszélnünk. Ha nem bízunk egymásban, akkor felesleges a jövőt emlegetni. És utáltam magam, hogy egyáltalán hogyan is fordulhatott meg a fejemben, hogy valami komiszság zajlik, amiről nem tudok. Majd amikor kiderült az igazság, forogni kezdett velem a világ. Összetört bennem minden, kialudtak a lángok, a ragyogás eltűnt a szememből, és csak néztem magam elé, a kezeimmel átkulcsoltam a térdeimet, és hintáztattam magam. És csendben potyogtak a könnyeim. A fájdalom minden apró pici részemet átjárta, azt hittem, hogy beleőrülök az általad okozott fekélyes ragacsba.

• bizalom kapcsolat lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!