Az élet tele van meglepetésekkel, furcsaságokkal, nehézségekkel, kihívásokkal, elvárásokkal, megfelelési kényszerrel… Életem során én is átéltem elég sok kellemes, és kellemetlen meglepetéseket, sok furcsaságokat, nehézségeket, kellett megküzdenem elvárásokkal, és kellett megfelelnem embereknek. De kinyílt a szemem, és rájöttem, hogy ez nem jó megoldás.

Ahogy az is világossá vált számomra, hogy nem akarok egy olyan embernek megfelelni, aki csak használni akar, aki csak kapni akar, de adni esze ágában sincs…Volt pillanat, amikor mindent megadtam volna neked, volt pillanat, amikor bármit megtettem volna azért, hogy működjön köztünk. Volt pillanat, amikor szerettelek volna jobban megismerni, szerettelek volna megérteni, mit miért csinálsz, miért vagy ilyen, amilyen. Látni akartam az igazi énedet. Tudni akartam, milyen is vagy valójában.

A kérésem pedig választ kapott. Hosszú folyamat volt, de ahogy a mondás tartja, „Rómát sem egy nap alatt építették.” Nekem is elég sok idő kellett ahhoz, amíg kicsomagoltam a papírból azt a csokit, ízlelgettem, vártam az édes ízt, de valahogy nem éreztem. Helyette megkóstolhattam, milyen is az, amikor egy csokoládé keserű. Nagyon keserű. Egy tökéletes csomagolású, de íztelen csokoládé. Hogy miért lettél az egykor édesből, ehetetlen a számomra? Az okok, a következők…

Hosszú idő után, megint megjelentél az életemben. Tudtam, hogy nem szabad semmibe sem belekezdenem veled, nem szabad engednem a csábításnak, tudtam át kell néznem rajtad. Ahogy előtte is, most is nagyon jól tudtad mit csinálsz. Vártál. Elemeztél. Megfigyeltél. Olykor, hülyének is próbáltál nézni, ahogy annak idején is. Tudni akartál rólam mindent, mit akarok, mit gondolok, hogy még véletlenül se csússzon hiba a gépezetbe. Lassan, nagyon lassan, talán a kelleténél is lassabban haladtál most a terved megvalósításában. Vagyis akartál, de arra viszont nem számítottál, hogy időközben megváltoztam, és megerősödtem. Erősebb vagyok, mint gondoltad, és már nem tudsz úgy irányítani, ahogy előtte. Azonban meg kell hagyni, tény, hogy nagyon jól kezdted megint. Kedveskedés, érdeklődés, megnevettetés. Egy picit össze is zavartál eleinte, mert úgy tűnt, talán tényleg megbántad, hogy annak idején úgy ért véget a „dolog” kettőnk között, de ahogy hirtelen jött is ez a gondolatom, úgy olyan hamar szerte is foszlott. Ekkor tettem meg azt a lépést, amit már korábban is kellett volna. Kielemeztelek. Tudom, most azt gondolod, semmit nem tudok rólad, nem ismerlek eléggé ahhoz, hogy bármilyen képet is tudjak rólad alkotni. Na, akkor figyelj. A kérdésedre pedig, hogy mennyire is ismerlek én téged, a válaszom, a következő...

Egyrészt hozol valamit a múltadból, amit próbálsz leplezni, és próbálsz elnyomni kisebb-nagyobb sikerekkel, de szerintem, ha nem beszélsz róla, a másik soha nem fogja tudni megérteni, miért is vagy ilyen. Másrészről pedig, ért az életedben egy óriási nagy csalódás (hozzá teszem, nem csak te vagy egyedül a világon ilyen problémával), megcsaltak. Amit a mai napig nem tudsz feldolgozni, és ezáltal a végeredmény pedig az, hogy beskatulyázol mind nőt, minden nőben a rosszat keresed, már az elejétől fogja, és, ha még hibázik is az illető egy picit, nem tudsz elmenni mellette, esélyt sem adsz neki, bizonyítani sem tud, de számon kéred leplezetlenül.

• csalódás érzések kapcsolat nárcisztikus

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!