Lélegezz, gondolkozz, elemezz!

Nyeled a békát, harapod a szád szélét és szétvet a düh. Forrongsz és egyre jobban és jobban spanolod magad egy helyzeten. Aztán jön még egy és még egy szituáció, ami szintén haragot gerjeszt benned. És belekerülsz egy spirálba, ami húz-húz magával, haragra harag jön és a végén majd felrobbansz. Többször írtuk már, hogy lélegezz, gondolkozz, elemezz. Persze vannak helyzetek, amikor az embernek se energiája, se kedve nincs lélegezni, gondolkozni, elemezni.

„Szemet szemért, fogat fogért” alapon mindenkinek lenne lehetősége naponta több alkalommal is elküldeni a másikat melegebb éghajlatra, vagy nyelni a keserű pirulákat. Csak az a kérdés, hogy felveszed ezeket a kis elszórt keserűségeket az útról, vagy észreveszed, de átlépsz felettük. Igazán ezt a nehéz, megtanulni, hogy ne vedd fel. Minek pörgeted rajta magad? Minek puffogsz? Segíti a helyzeted? Ki kell, hogy ventiláld magadból valahogyan, mégsem élheted az életed, 0-24 órán át tartó „őrjöngésben”. Tényleg ennyi sérelem ér? Tényleg mindenki ellened van? Vagy csak felveszed, mert már megszoktad? Szokásoddá vált „mártír idegbeteg” szerepben élni. Mert a postás is bunkó, meg a buszsofőr is, és amúgy is hárman léptek rá a lábamra. Tény, hogy az emberek olyanok, mint a zombik mostanában, beteg a világ. Mert mindenki csak a pénzt hajszolja, mert nem állunk meg segíteni, mert rohanunk.

Tetszik, nem tetszik a mai Magyarországon így élünk. Senkinek nincs ideje semmire, vagy nem akar rá időt szakítani. Mert szakítani akarjuk az időt, nem pedig teremetni szeretnénk. Erőből, dühből, haragból menni előre, mert az a gyorsabb, hatásosabb. Tényleg? A negatív erők által sugallt hatalom, csak egy átmenti állapot, aki pozitívan gondolkozik és igyekszik e szerint élni, az megfontoltabb, lassabb. Képes várni, és mivel nem arra törekszik, hogy átcsörtessen az előtte álló tömegen, látja a kis kapukat és látja az üzeneteket is. És ez bosszantó a másik oldalról nézve! Majd meggebedsz, hogy elérd azt, amit a másik, és ő csak könnyedén lépdelve elmegy melletted. Ugye? Rossz érzés nagyon, én is voltam ott, én is éreztem már. És mérges voltam! „Persze neki könnyű!” Nem, egy perccel sem könnyebb, mint neked, csak nem feszül meg rajta, nem veszi fel az elszórt kis pirulákat az útszéléről, hanem átlép, ezzel ellép melletted és nyugodtabb is. Ez az, amit gyakorolni kell! Meg kell tanulni, be kell építeni a napi rutinba. Ahányszor rajta kapod magad, hogy már megint belekerültél a spirálba, tudatosan ki kell jönni belőle. Elszórni a pirulákat, amit szorongatsz, mert már annyi van, hogy meg sem tudod tartani. Kapaszkodj bele az élet kínálta kapaszkodókba és lehetőségekbe, láss tovább, láss túl a problémán.

Elmondok egy ilyen kapaszkodót, ami ma történt meg velem. Nagyon későn indultam el a fiúkkal, és időre be kellett érni az oviba. Legalább 1 óra, amíg odaérünk, és még a jeget is le kellett kaparni az autó üvegéről. Már elkezdtem kicsit húzni magam, jaj még ez is, nem fogunk odaérni. Majd észbe kaptam. Felraktam megint, az egóm kreálta kis lemezt, amivel jól be tudom magam pörgetni egész napra, hogy tuti, hogy rossz napom legyen. Gyorsan lemezt cseréltem. Megkértem Metatron Arkangyalt, hogy segítsen nekem egy kis időhajlítással, hogy mindenhova odaérjek, és megnyugodtam. Van egy elkerülő út, amivel egy kicsit gyorsabban érek fel a pályára, gondoltam ott úgyis nyerek pár percet, de rögtön elém kanyarodott egy traktor és kemény 15 km/h-ás sebességgel ment. Na jó, jobb kanyar, megyünk a hosszabb úton, nem baj, majd a pályán kicsit megnyomom. Na, persze, ahogy azt Luciferke elképzeli. Eleve, mivel nem tudtam a rövidebb úton menni, megkaptam a dugót, de azért haladt a sor, ránézek az órára ½ 8- szuper, nem tudom, hogy fog odaérni a gyerek nyolcra, legalább 40 perc az út, és akkor nincs dugó, indul az órája, és nagyon utálok késve érkezni! Persze, csak egy tesi óra, de mindig érzem, „hogy na, már megint nem értünk be, hogy fog így a gyerek beérni a suliba”, és persze teljesen jogos az óvónő részéről ez a tekintet. A pályán mindenki bevette a lassítót. 100 km/h-nál nem tudtam többel menni. Á, veszett fejsze nyele, és még rám is húzzák a kormányt, na meg még elém is vág egy kedves sofőr 70-nel.

Fék, relax, szóval ma nem rohanok, mert ennél több jelet már nem tudnak adni. Nem baj, ha elkésünk, néha lehet! És milyen jó, hogy nem rohantam, elkerültem egy karambolt, és egy rendőr mellett is szépen a megengedett sebességgel tudtam elslisszolni. Gyorsan rebegtem egy köszönömöt, és mit ad az ég - na meg a kedves Metarton Arkangyal -, odaértünk még az oviba is. Mert nem azon hajtottam magam, hogy megint elkésünk, hanem fejet hajtottam egy kicsit, elfogadtam a helyzetet, hogy ma, ha rohanok, akkor baj lehet. Mert láttam - és köszönöm, hogy küldik - a jeleket. Ha első, második és még a harmadik autó is befékez előtted, akkor ne rohanj, mert lassan kell odaérned. Ha folyton ugyanaz a dolog akaszt meg, gondold végig, hogy mi a baj, mi lehet az oka. Ezek a kis jelek nem véletlenek, segíteni szeretnének neked, csak lásd meg. Ja, és holnap persze időben indulok el, mert jobban szeretek nem rohanni, és jobban szeretem magam nem pörgetni a dolgokon.

Bihari Ági

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!