Kurvák addig lesznek, míg férfiak és rossz kapcsolatok

R.-t korábban ismertem meg, mikor anyagot gyűjtöttem egy születendő regényemhez. Ez a barátság is furcsán köttetett, mint sok más ismeretségem. Rendszerint telefonon beszélünk R-rel. Hosszú idő után ma találkoztam vele először. Jól nézett ki, mint mindig. Magas, sportos, vékony. Látszott rajta, hogy sokat tesz a formájáért.

– Hogy telt a karácsony? – kérdeztem.

– Hála Istennek gyorsan! – válaszolta unottan. Láttam, hogy valami zavarja.

– Anyádék jól vannak?

– Igen, egészen jól. Bár apunak sokat fáj a háta mostanában.

– Miért?

– Azt meg én honnét tudjam? – vonta a vállát.

– Nem kérdezted?

– De!

– Akkor meg? –csodálkoztam.

– Nem tudok velük beszélni, nem bírom… – megremegett a szája.

– Nem szereted őket?

– Dehogynem! Hülye vagy?!

– Nem értelek.

– Nem tudok tovább hazudni nekik, viszont kell. Jobb, ha kerülöm a tartalmas beszélgetéseket… – sóhajtott.

– Még mindig nem mondtad el?

– Dehogy! Anyám belerokkanna, apám belehalna… – közli és elkezd babrálni a telefonján. Mindig ezt teszi, ha mellébeszél. Ennyire már ismertem.

– Szép telefon.

– Ja! Szeretem is! Egy vagyon volt, iPhone 6s 128GB kártyafüggetlen!

– Megteheted – vágtam rá.

– Valamit, valamiért – kacsintott.

– Hány éves is vagy? – szurkálódom.

– Tudod jól, hogy 22!

– Ja, igen – nevetek. – És most mi lesz? Nem akarsz kiszállni?

– Ha valaki, akkor te tudhatnád, hogy vannak dolgok, ami nem akarás kérdése.

– Hanem?

– Kényszer…

– Ki kényszerít?

– Hosszú…

– Van időm… – vigyorogtam.

– Tudod jól, régen már beszéltük. Videkről jöttem fel Pestre. Lent kilátás, itt meg esélyek nélküli élet várt.

– Ezzel sokan vannak így! – vágtam rá – de a bátrabbak elmennek krumplit sütni, vagy szobát takarítani Debrecen2-be.

– Jaj, te olyan rohadt okos vagy, Márk! – morgolódott.

– Ha az lennék, már tudtam volna segíteni neked – sóhajtok.

– Mondom én, hogy okos vagy! – jobb kedvűen mosolyog.

– Miért csinálod? Nem félsz, hogy feltűnik a szüleidnek és lebuksz?

– Én nem fogok krumplit sütni! Amúgy meg szerintem, már rég feltűnt nekik, hogy valami nem oké körülöttem. Ezért is kerülöm a tartalmas beszélgetéseket. Addig jó, míg nem kérdeznek.

– Csodálkozom rajtuk….

– Ne csodálkozz! Idősek és vidéken laknak. Ha Pestre jönnek, azt rendesen utazásnak fogják fel. Megtervezik, meg minden. Ők még elhiszik, hogy itt minden munka jól fizet.

– Mit hazudsz nekik, mit dolgozol?

– Gyárban csomagolok meg hosztesz vagyok rendezvényeken.

– Szóval két műszakban dolgozol?

– Ja! – tömören jóváhagyja a tényeket.

– Még egy éved van, aztán soha nem fogsz kiszállni.

– Még egy ideig nem fogok! – elgondolkodik.

– Miért?

– 22 vagyok. Rosszabb hónapban, ha nincs kedvem dolgozni, hatszázezret keresek.

– De milyen áron?

– Drága áron. Te visszamennél a mekibe, vagy egy irodába dolgozni, ahol a főnök mindig meg akar kefélni az íróasztalán, amin ott a családjáról a kép? Itt legalább jól megfizetnek, és nem nyolcvanezerért szívok….

– Meddig akarod még csinálni?

– Egy ház árát még legalább összeszedem és egy kis tartalékot is. Azt mondják, harmincévesen újra tud kezdeni mindent az ember…. – magyarázza.

– És akkor mi lesz?

– Legalább hatvanmillióm, és remélhetőleg némi bátorságom belenézni a tükörbe a későbbiekben.

R. Tizennyolc évesen került fel Budapestre. Sokáig keresett munkát, míg egy napon, hosszas győzködés után jelentkezett egy szexmentes munkára recepciósnak, egy budapesti masszázsszalonba. Nem sokkal később már masszőrként, aztán erotikusmasszőrként dolgozott. Jelenleg népszerű prostituált kiemelt ügyfelek körében. Szereti a luxust és dúskál is benne. Rendszeres drog és alkoholfogyasztó. Mikor hazamegy a szüleihez egy másik életet él.

Képünk illusztráció!

https://www.facebook.com/csabaimark/

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!