A kérdés önmagában egyszerű, de ugyanakkor a válasz ennél már sokkal összetettebb és bonyolultabb az én helyzetemben. Folyamatosan változom, éppen ezért a kérdésre esetlegesen adott válaszom is épp olyan gyorsan, pillanatnyilag változó volt. Ez még most sincs másképpen.

Váratlanul kezdődnek és végződnek a napjaink. Emberek jönnek és mennek az életünkben. Betoppannak, maradnak. Vagy éppen olyan gyorsan húzzák is el a csíkot, mint ahogy megérkeztek? Ezeknek a dolgoknak bizony meg kell történniük, hiszen dolgom van velük, szükségem van a tanulságra, amit adni akarnak.

Megtanultam, hogy az emberek szeretnek hamis ígéreteket tenni, majd nem betartani azt. Megtanultam, hogy a „mindig melletted leszek” mondat nem minden esetben hordoz magával egy valóban hűséges embert. Mondatok, amik már akkor értelmüket vesztik, ahogy elhangoznak. Lesznek emberek, akik nem lesznek benne a tegnapjaimban és a holnapjaimban sem. 

Éppen ebből tanulok most. Tanulom, hogy igenis vannak emberek, akik jönnek és hirtelen mindent más szemszögből mutatnak meg. Megtanítanak arra, hogy jó, ha beengedünk másokat, ha mindent újra kezdünk. Tisztán és igazi akarattal. 

Aztán jön a csattanó, hiszen az emberek mindvégig azt gondolják, hogy tudják a kérdésre a választ. Egy napon majd rájönnek, hogy a legnagyobb hatással mégis valaki más volt. Előfordulhat az is, hogy a válasz néha nem az, hogy ki, hanem hogy mi gyakorolt ránk valami mást. Hiszen emberek cikáznak az életünkben, de a jövőnket csak néhányan befolyásolhatják igazán. Talán ezért nem tudok egy embert mondani, aki hatással volt rám. Inkább az a fontos, amire tanítottak. 

Ugyanis megtanultam, hogy vannak dolgok, emberek, akiknek akkor érkezik meg az üzenete igazán, amikor már nincsenek. Amikor már nem küldenek üzenetet. A végén úgyis csak én, saját magam terelgethetem az életem. Mosolyogva, boldogan. 

• emberi kapcsolatok érzések ígéretek kapcsolatok lélekhangok tanulság változás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!