Ki az a Rihanna?

Voga Viki! Hát komolyan kérdem, hogy ki az a Rihanna?

Na most, lemegy az ember az Oldmansbe, vacsorázik egy nagyon jót, de közben tudja, hogy a gyomra lesz leszakítva, illetve minden görcs feloldva, mert pontosan tisztában van vele, hogy amit ott lát meg hall, meg érez, az a valódi árenbí meg funk, meg soul, és nem az a műmázas valami, ami ömlik a dobozból. Azután úgy vágja agyon már az első hangokkal Voga Viki a magukban bizonytalan világból érkezőket, hogy azok is vigyorognak, akik a hétköznapokban ezt soha nem tennék.

Na, de most tényleg?

Ez mi volt már?

Nem ér másodpercenként beleszaggatni az ember szívébe!

Most ilyen részletekbe semmi értelme belemenni, mert abban csak a buta kritikusok vesznek el, de amikor kurva jól szól minden, akkor már azt sem lehet tudni, hogy mikor kapjuk fel a fejünket, mert úgyis végig fent van.

A pincérek nehezen fértek el a sorok között, a közönségnek talán célszerűbb lenne előadás közben nem enni meg inni, hanem „meghalni”, ha már egyszer annyira a lélek szól. És akkor a személyzet is pihenhetne, meg az illem is így kívánná, és biztos vagyok benne, hogy egyszer eljutunk majd ide is.

Na de nem a részletek, hanem az egész a fontos.

Ilyen nincs!

Voga Viki!

Hát komolyan kérdem, hogy ki az a Rihanna?

Aretha Franklin oké, az brutálisan szólt!

Mintha ott lett volna ő is!

Szula Miki meg pofátlanul gyilkos tekintettel, amolyan csendessel, és olyan alázattal, ahogyan tényleg csak a legnagyobbak ölnek.

A többiek sem kispálya, Kasai, Jülek Erik, Megyaszay István!

De azért meghagyom magamnak a hősködés örömét, ennyire igazán lehetek pofátlan!