Nehéz dolog várni, főleg ha nem tudod mire. Inkább kapkodsz, görcsölsz azokon a jövőbeli eseményeken, amiket lehet, hogy nem is tudsz befolyásolni. Nincs képességünk hozzá, hogy tudjuk helyes-e, amit a jelenben cselekszünk vagy épp elrontunk valamit ezzel a jövőbe. Egy dolog biztos, ha meghozol egy döntést fontos, hogy tarts ki mellette.

Onnantól, hogy a bizonytalanság teret kap, vesztettél. Nem leszel képes önállóan végezni a feladataidat, hiányt és tátongást fogsz érezni. Elkezd éhezni a lelked és hirtelen megpróbálod mindennel betömködni, mint amikor elmész valakivel moziba csak azért, mert más nem ért rá veled menni de a filmet látni akartad…

Nincs magyarázat. Egész egyszerűen vannak dolgok, amik csak megtörténnek és annyiban is maradnak. Kérdéseket teszel fel, magadnak és talán őt is megkérdeznéd. Feltennéd azokat a kérdéseket, amiket sosem akartál volna, mert nem így és nem ezt akartad. Nem kellett félned, hogy jönnek ezek a napok. –Miért? Mert hittél benne, hogy ez még lehet más. Elfelejtetted, hogy a szürke hétköznapok milyenek, mert filctollal a kezében érkezett. Kezdtél kevésbé félni tőle, hogy újra eljön, hogy megint más szín lesz nála. Már kezdted elhinni, hogy létezik az a világosság, az a pompa amiben mindig reménykedtél. Megdorgált, ha visszaléptél, nem akart engedni.Ő biztosított róla, hogy hinned kell neki, mert igaz. Közben az egyik nap arra ébredtél,hogy kiszínezett körülötted mindent.

Gondolkodtam a napokban, hogy miben buknak el a kapcsolatok. Mindegy, hogy évek óta tart a dolog, vagy csak napok teltek el, az is lehet, hogy még a találkozás sem történt meg. A kapcsolat elkezdődik a kommunikáció szintjén. Arra a következtetésre jutottam, hogy két dolog alapozhatja meg a problémát. A laktató hazugság és a csúf igazság. Nem hangzik jól, pedig ez van. Talán egyik sem jobb a másiknál, mert mi nők szeretjük ha jóllakatnak minket. Szeretjük hallani, hogy dicsérnek, hogy elismernek, hogy egy férfi azt adja nekünk amit saját magunk szerint is megérdemelnénk. A szavaknak ereje van, képes a szív beleszorulni egy – egy mondatba. Az eszünk meg vakációzva hallgatja és nagyokat kacag közben. Képzeld el, ahogy a szemedbe néz valaki, hogy bizsereg a mellkasodban valami, hogy a szíved elkezd hevesebben verni és még meg se kellett szólalnia…Képzeld el,ahogy két ujjal lesimítja a kócos tincseket az arcodról,hogy érzed ahogy a kémia is cinkosává válik ennek a finom és megismételhetetlen pillanatnak. El tudod képzelni,hogy milyen érzés lehet? Mondok én még valamit, ami elsőre nagyon jól hangzik,de második nekifutásra kifejezetten ijesztő tud lenni.

Mit szólnál, ha találkoznál önmagaddal? Megrémisztene a tudat,hogy éppen olyan esendő, mint te? Hogy az alapvető különbözőségeiteken kívül gyakorlatilag a véleményetek is megegyezik szinte mindenben? Rémisztő és egyben a legizgalmasabb dolog találni valakit, akinek nem kell miértekre válaszolnod. Mert érzi, tudja és ő is így gondolja. Sokszor mondtam, hogy szerencsés az aki jókor találkozik a megfelelő személlyel. Aki pedig találkozik önmagával, kiváltságos!

Minden nap arra törekszünk, hogy jobb emberként éljünk, hogy teljesebbek legyünk és ha még nem találtuk meg azt, akivel megoszthatjuk mindenünket, keressük őt. Őt, aki szépnek hív, aki meglep minket , aki nem azt mondja, amit elváruk tőle, aki igazi, aki nem tökéletes. Nem, te sem vagy és ő sem lesz az, ezt te is tudod. Tehát amennyire próbáljuk a saját életünket tökéletessé tenni, jó ha tudjuk, hogy nem a másikat kell annak látni. Mert ő sem az, ahogy te sem leszel soha.

• érzések félelmek magány párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!