Kedvesség olcsón eladó

Megint megütött. Ez az utolsó nagyon erős volt, van egy hatalmas kék monokli az arcomon Vagyis már nem kék, hanem lila. Napról napra változik a színe. Lesz ebből még fekete is, aztán meg besárgul, majd eltűnik, majd én is elfelejtem, hogy megütött. Egészen addig nem fog eszembe jutni, amíg meg nem teszi újból. A kolléganőim azt mondják, aki egyszer ilyet tett, az megteszi másodszor is. Ez az állításuk mondjuk bejött. Ez már a harmadik ilyen eset.

Nem akarom elhagyni. Havi százhuszat keresek, nem jönnék ki egyedül a fizetésemből. Sok pénzt kapok tőle, sokat is vásárolok, szeretek ruhákra költeni. Utazni se tudnék ennyiből, így meg csak rá kell böknöm a térképre, és oda megyünk, ahova akarunk. Múlt héten Párizsban voltunk, hónap végén Barcelonába megyünk. Imádok utazgatni, régen ilyesmit nem engedhettem meg magamnak. És ha utazunk, akkor soha nem vitatkozunk. Olyankor mindig ajándékokat kapok tőle, az ajándékok pedig meglágyítják a szívemet. Otthon lenni vele viszont rettenetesen unalmas. Csak pöffeszkedik a tévé előtt, nem csinál semmit, nyomogatja unott fejjel a távirányítót és hangosan böfög a pizzától, amit rendelt. Nem főzök neki. Úgyse lenne jó, amit készítek, túl finnyás, a múltkor is kidobta a salátát, amit neki csináltam. Számomra olyan érthetetlen, hogy valaki nem bírja megenni a salátát. Ha ő pizzát rendel, akkor én kinyitom a hűtőt és töltök magamnak egy pohár bort. Ezért általában haragudni szokott, szerinte sokat piálok, de ez amúgy nem igaz. Minden alkalommal így kezdődik a vita, ha otthon vagyunk. Egyébként nem rossz ember, tényleg szeretem. Tényleg.

Amúgy nem fájt, amikor megütött. Azt hittem az ilyesmi sokkal rosszabbul esik az embernek. Csúnyán tudok vele beszélni, bevallom, de mit csináljak, ha egyszer sokat beszólogat olyanokért, hogy miért nem főztem, meg minek iszom annyit. Az meg a pláne, hogy a takarítónő hetente jön, nem értem miért kéne nekem minden nap takarítani még pluszban. Tisztaságmániás, ez a baj. Én meg sose voltam a rend megszállottja. Amikor feljött a kis garzonomba, akkor is lefikázta a kecómat, hogy milyen poros minden, nem értette, hogy a kis lakásban miért nem lehet rendet tartani. A belvárosban az összes lakás poros, mit van úgy oda. A szellőztetésnél megülepszik a por a szekrényeken, szinte ráragad. Lehetetlen volna ezt kontrollálni, törölgethetném minden nap.

Elég csúnya ez a monokli, ugye? Majd rakok rá egy kis alapozót, hogy elfedje, és akkor én se látom. Az már olyan mintha nem is lenne. Meg utazunk Barcelonába a hónap végén, majd vesz nekem megint egy rakás ruhát, és olyankor nagyon boldogok vagyunk: ő nem szólogat be, én meg extra jófej leszek vele cserébe.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!