Isten éltesse Kertész Imre!

Kertész Imre, Nobel- és Kossuth-díjas írónk, műfordítónk, éppen ma tölti be 85. életévét. A holokausztról és az önkényuralomról szóló Sorstalanság c. művéért 2002-ben tüntették ki irodalmi Nobel-díjjal. A mű önéletrajzi ihletésű volt, hiszen 14 éves korában megjárta Auschwitzot, majd Buchenwaldot, ahonnan a lágerek felszabadítása után 1945-ben tért haza Magyarországra. Születésnapja alkalmából a legszebb idézeteivel tisztelgünk előtte.

“Ahogy körülnéztem ezen a szelíd, alkonyati téren, ezen a viharvert s mégis ezer ígérettel teli utcán, máris éreztem, mint növekszik, mint gyülemlik bennem a készség: folytatni fogom folytathatatlan életemet.”

“Az ember nem változik, állapotai vannak, és minden állapotában más nevet kellene adni neki, hogy már nem ugyanazzal az emberrel állunk szemben, akit korábbi állapotában ismertünk.”

“Élj úgy, mint akinek minden lépését áldás kíséri. Élhetsz úgy is, mint aki elátkozott. De akkor átkozott leszel. Viszont: hogy élhettél és munkálkodhattál, történjék bármi is, mindenképpen áldás volt; s azért volt áldás, mert elátkozott mivoltodban is képes voltál észrevenni az élet nagy esélyeit.”

“A rabságnak is vannak hétköznapjai, sőt, az igazi rabság csupa szürke hétköznap tulajdonképpen.”

“És ha most megkérdeznek, hogy ma még mi tart itt a Földön, mi tart még életben, habozás nélkül azt felelem rá: a szerelem.”

“Időnként valahogy megtisztul az ember, mint a természet, amikor a friss szél elviszi a súlyos felhőket, kisöpri a nyomott levegőt, a fullasztó párákat: éppolyan kevéssé magyarázható e belső kiderülés és napsütés is, mint ezek a természeti jelenségek.”

“Ha létezik sors, nem lehetséges a szabadság, ha létezik szabadság, nem létezik sors, mi magunk vagyunk a sors.”

“A szeretetet nem a szavak, hanem a tettek bizonyítják.”

“Valahogy mindig lesz, mert úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna.”

“Könnyebb szeretni, mint igazságosnak lenni; s tán igazságosabb is.”

“Az emberek végül is rákényszerülnek, hogy korruptak legyenek, de az emiatti elkerülhetetlen önmegvetésükért egyszer mindig bosszút állnak - valaki máson.”

“Bárhol, bármikor, bárkivel megfordulhat a világ.”

“Az ember fokonként azonosul a neki szánt vagy rákényszerített szereppel, akár megfelel ez a szerep személyiségének, akár nem.”

“Megélni az életet, azt, ami jutott, s úgy megélni, hogy a teljes jusson, ez az életfeladat, bárhol is éljünk.”

“Magyarország egyik szerencsétlensége, hogy közép- és kisnemessége átaludta a történelmi pillanatot, amikor modernizáló polgársággá kellett volna átalakulnia.”

“Úgy látszik, az embernek szüksége van arra a képzetre, hogy amíg ő él, a világmindenségben valahol egy trónus ragyog fölötte, és az adminisztráció szakadatlanul működik - lehetőleg az ő lelki üdve érdekében.”

“Ha egy életen át ugyanazt teszed is (...), legalább ne mindig ugyanúgy tedd.”

“A költők nem mindig tudják, hogyan kell élni, csaknem mindig tudják viszont, hogy meghalniuk hogyan kell.”

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!