In memoriam Katharine Hepburn

 

 

 

 

 

 

 

Katharine Houghton Hepburn az amerikai Hartfordban született, vagyonos család gyermekeként pedig semmiben sem szenvedett hiányt. Urológus apja és szüfrazsett édesanyja már kiskorától fogva nyílt őszinteségre nevelték. Örökmozgó fiatalként úszott, lovagolt, golfozott és teniszezett is. Élete nagy traumája volt, amikor bátyja 14 éves korában véletlenül felakasztotta magát: évekig nem heverte ki a sokkot, sokáig november 8-át, bátyja születésnapját ünnepelte sajátjaként. Először a Broadway-en és más helyeken lépett fel, ahol a közönség hamar felfigyelt rá. Első filmes szerepét az A Warrior’s Husband című kalandfilm hercegnőjeként kapta, mely megalapozta hírnevét. Ezután filmes ajánlatok tömkelege zúdult rá, előfordult, hogy két év alatt öt filmet is forgatott, végül az 1933-as Morning Glory-ért átvehette élete első Oscar-díját.  A színésznő azonban lázadt a hollywoodi manír, és az álszentnek vélt csillogó világ ellen: nem volt hajlandó sminket viselni, nem adott interjút és egyenesen gyűlölte, ha fényképezték. Általában overállt és teniszcipőt viselt. Ha mégis szóba állt a riporterekkel, akkor furcsa kijelentéseivel sokkolta őket. Például amikor megkérdezték tőle, hány gyermeket szeretne, csak ennyit válaszolt: „Két fehér és három színes bőrűt".  A közönség azonban ferde szemmel tekintett rá furcsa viselkedése miatt, így karrierje is veszélybe került, és mikor 1934-ben visszatért a Broadway-re, nem érte el a várt sikert. A kritikusok lehúzták a darabot, és alig akadt rá néző. Filmes karrierje sem fordult sokkal sikeresebbre, hiszen alig kapott fontosabb szerepeket, és Az Elfújta a szél végső castingjában is alulmaradt Vivien Leighel szemben. A kudarcáradat miatt a közönség beskatulyázta, a kritikusok pedig „kassza-gyilkosnak” bélyegezték. Ám úgy döntött, nem adja fel, ezért 1938-ban ismét visszatér a Broadway-re, ahol óriási sikert aratott A Philadelphiai történet c. darabbal. Nem habozott, rögtön megvásárolta a filmkészítés jogait, így saját maga tárgyalhatott a megfilmesítésről, ő választhatta ki a színészeket és a rendezőt is. A siker felülmúlt minden elképzelést, még Oscar-díjra is jelölték.

 

 

Spencer Tracy 1942-ben lépett Hepburn életébe, kapcsolatuk Az év asszonya c. filmmel kezdődött, de 25 éven és nyolc további filmen át tartott. Közösen készített alkotásaik legsikeresebb darabjai az Ádám bordája, a Pat és Mike, és a Desk Set. Hollywood egyik leghíresebb románca volt az övék, ám mégsem éltek együtt mindig, csupán Tracy utolsó pár évében. Féltették kapcsolatukat a sajtótól, igyekeztek távol tartani magukat a kíváncsi tekintetektől. Mivel Tracy hívő katolikus volt, egy másik asszony férje maradt a haláláig, ami beárnyékolta szerelmüket. Katharine-nek azonban ő jelentette az igazit, halálakor millió darabra tört a szíve, és emiatt sohasem nézte meg utolsó közös filmjüket sem (Találd ki, ki jön ma vacsorára?). Néhány héttel a színész halála után Hepburn a filmben nyújtott alakításáért elnyerte élete második Oscar-díját. A következő évben pedig Az oroszlán télen c. filmmel már a harmadik aranyszobrocskát tarthatta a kezében. A színésznőnek egyébként előtte is volt pár szerelmi kapcsolata. Többek között Howard Hughes producerrel és aviátorral éveken át tartó viszonyt folytatott, mely a Martin Scorsese 2004-es Aviátor c. filmjének alapjául szolgált. Hepburn karakterét Cate Blanchett formálhatta meg. Érdekesség, hogy a sztár egyik Oscar-díj átadásán sem jelent meg személyesen, minden alkalommal mást küldött maga helyett.

 

 

Utolsó szobrát 1982-ben kapta, az Aranytó c. filmben nyújtott alakításáért. Az ’90-es évek közepén már emlékezet-kihagyásai miatt végleg visszavonult a színművészettől és teljes magányban töltötte napjait. Katharine Hepburn 96 éves korában, otthonában hunyt el. Nyugodjék békében!

 

 

 

 

 

                                                                                                                                            Helle Robertina

 

Szólj hozzá a cikkhez