In memoriam Frida Kahlo

Frida Kahlo, azaz Magdalena Carmen Frida Kahlo y Calderón 1907. július 6-án született Mexikóváros külvárosában, Coyoacánban, az úgynevezett „Kék Házban”. Érdekes, de hivatalosan 1910-et jelölte meg születési évének, a mexikói forradalomra emlékezve. Ám ennél is érdekesebb, hogy mennyire aprócska a világ: apai nagyszülei ugyanis Magyarországról települtek át Németországba, így Frida apja, Guillermo (Wilhelm) Kahlo fényképész innen érkezett Mexikóba. A fotós első feleségének halála után vette el a spanyol-indián származású hölgyet, aki Frida és három lánytestvérének édesanyja volt. A család a mexikói forradalom után teljesen elszegényedett, így a lány gyerekkorának boldogságát meglehetősen szűkös anyagi körülmények korlátozták. Testvéreivel együtt már fiatalon dolgozni kényszerült, ráadásul 6 éves kislányként súlyos gyermekbénulása volt, amitől a fél lába eltorzult. Deformálódott végtagja miatt kezdett férfias nadrágokban, majd hosszú, délnyugat-mexikói népviseletben járni, és mindig odafigyelt a megjelenésére. Tisztában volt nőies adottságaival, melyeket előszeretettel hangsúlyozott is. Szegényes körülményeik ellenére Frida kitűnően tanult, így hamarosan az ország egyik legjobb intézményében tanulhatott tovább, ahol orvosnak készült. Ebben a közegben ismerkedett meg a mexikói baloldal több jövendő vezetőjével is.

 

1925-ben került sor arra a buszbalesetre, amely testileg-lelkileg összetörte, és az életét is örökre megváltoztatta. A busz, amelyen utazott, egyszer csak egy villamosnak ütközött, és Frida egész életére kiható sérüléseket szenvedett. Csodával határos módon túlélte a tragédiát, ám nemcsak hogy meddővé vált, de súlyos gerincsérülése miatt hónapokra gipszfűzőbe zárták. Baldachinos ágyának mennyezetén azonban volt egy tükör, melyen nézhette magát, így puszta unaloműzésből megfestette élete első portréját. Ezután barátait és rokonait is vászonra vetette. 1927 végén felépült, amennyire lehetett, és 1928-ban csatlakozott az önálló mexikói kultúra megteremtésén fáradozó művészek csoportjához. Itt ismerkedett meg a nála huszonegy évvel idősebb Diego Riverával, a neves festővel, akivel 1929. augusztus 21-én fogadtak örök hűséget – amit egyiküknek sem állt szándékában betartani. Diego egyáltalán nem volt jóképű férfi, viszont olyan kisugárzással rendelkezett, mellyel nők tucatjait tudta az ujja köré csavarni. Fridában is olyan mély, intenzív érzéseket szabadított fel, melyek jó hatással voltak festészetére, és férje hatására választotta végül a festészetet. Innentől kezdve pedig nem volt megállás: olyan innovatív megoldásokat alkalmazott művészetében, amelyek kiemelték kortársai közül. Témájául az szolgált, ami éppen történt vele, ahogy aktuálisan érezte magát, és az életét. Közel 150 képének fele önarckép, melyeken mindig az adott érzéseinek megfelelően ábrázolta magát. Művészetére, színvilágára és jelképrendszerére főleg a mexikói művészet, a hagyományok és a prekolumbián kultúra hatott igen erősen. Elsőként ábrázolta kendőzetlenül a női testet, a női létet és a szexualitást.

 

1930 és 1933 között férjével az Egyesült Államokban élt, ahol hamarosan a társasági élet ismert alakjaivá váltak. Itt Frida végre elmerte engedni magát, és annak ellenére, hogy az orvosok szerint a balesete miatt nem képes gyermeket kihordani, mégis vállalta a kockázatot. Terhessége azonban vetéléssel végződött, és életének ezt a momentumát örökítette meg a Henry Ford Kórház vagy A repülő ágy című képén, melyen a világon először nyíltan ábrázolja az abortuszt. Innentől kezdve viszont számos hasonló megpróbáltatást kellett kiállnia, szíve pedig csordultig telt honvággyal és keserűséggel. Azt eddig is tudta, hogy Diegonak rendszeresen vannak szeretői, de Fridának már sok volt, mikor férje a festőnő húgával, Cristinával kezdett viszonyt. Úgy határozott, hogy ezentúl neki sem kötelező betartani a házastársi hűséget. Nőiessége hirtelen kibújt a palackból, majd férfiak és nők tucatjával ápolt nyílt viszonyt. Szeretői között akadnak híresek és ismeretlenek, ott találhatjuk például Muray Miklóst, a Costa Rica-i Chavela Vargas énekesnőt, Heinz Berggruent, sőt, Lev Trockijt is, akinek a Rivera házaspár kérésére adtak menedékjogot Mexikóban. Frida az utóbbinak ajánlotta egyik legszebb önarcképét, a Függönyök között címűt. 

 

 

Frida, hódításai mellett festői karrierjében is rendkívül sikeresnek bizonyult: 1937-ben több művésszel együtt egy mexikói kiállításon mutatta be műveit, majd a következő évben New Yorkban nagy sikerű önálló kiállítást tartott. 1939 tavaszán Párizsban is próbálkozott, ám itt nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Viszont ő volt az első latin-amerikai festő, akitől képet vásárolt a Louvre – ami cseppet sem kis dolog! Egyébként még ebben az évben elváltak Diegoval, de nem bírták ki egymás nélkül egy évnél tovább, így újra összeházasodtak. Ekkor Frida Kahlo már neves, független művész volt, akit férjéhez élete végéig mély érzelem kötött. A következő években, mikor a második világháború eseményei zajlottak, a művésznő egyre aktívabb lett: tanított, tagja lett a mexikói kultúrát támogató testületnek, valamint részt vett a szürrealisták nemzetközi kiállításán is. Gerincfájdalmai miatt azonban újra acélfűzőt kellett viselnie, majd 1946-ban New Yorkban megműtötték. A műtét nem javított az állapotán, és súlyos depresszió gyötörte. Ennek ellenére 1948-ban hivatalosan is belépett a Mexikói Kommunista Pártba. 1950-ben hét operációt végeztek rajta, ám hamarosan tolószékbe kényszerült, fájdalmait pedig csak a gyógyszerek voltak képesek enyhíteni. Igazi törés 1953-ben érte, mikor jobb lábát amputálni kellett, és nem hagyhatta el az ágyát. Elhivatottságának mélységét tükrözi, hogy ez nem akadályozta meg abban, hogy elmenjen első önálló mexikói kiállítására: Frida Kahlo ágyban fekve, díszes tehuana ruhában jelent meg a megnyitón! Egy évvel később viszont súlyos tüdőgyulladást kapott, az állapota pedig egyre romlott, és július 12-éről 13-ára virradó éjjel elhunyt. Bár az orvosok tüdőembóliát állapítottak meg, naplójának néhány feljegyzése alapján miatt nem zárható ki az öngyilkosság sem. Szülőházát, a híres Kék Házat a nő halála után férje és szerelme, Diego Rivera a mexikói államnak adta. Itt nyílt meg 1958-ban a Frida Kahlo Múzeum, életéről Frida címmel forgattak filmet Salma Hayek főszereplésével.

 

 

 

 

 

 

                                                                                                                                            Helle Robertina

 

 

 

Szólj hozzá a cikkhez