Hogyan neveljük önállóságra?

Ez a kérdés sok kisgyerekes anyukát foglalkoztat. Mindannyian szeretnénk, ha gyermekünk önállóbb lenne, megállná a helyét, ha elengedjük a kezét. Az önállóság kialakulása nagymértékben a szülőn múlik. De mégis hogyan? Az önállóság mértékének engedése vagy gátlása nem egyszerű szülői teendő! Gyakran akadályozzuk gyermekünket türelmetlenségünk miatt. A másik önállóságot gátló tényező a túlzott szülői aggódás.

Fontos, hogy a kicsit hagyjuk önállósulni, egyedül próbálkozni, véleményt formálni, akaratot kinyilvánítani, önállóan játékot választani. Egyen minél előbb önállóan, próbáljon felöltözni. Mindezek azonban nem egyik pillanatról a másikra fognak működni. Nem óvodás korban kell elkezdeni a gyermek önállóságának nevelését.

Ez a folyamat már a születéstől elkezdődik, amikor gyermekünk jelzi, mikor éhes, mikor van szüksége dadusgatásra. Szeretnénk, hogy a gyermekünk az életben önmaga boldogulni tudjon. Hozzon majd döntéseket, álljon helyt a mindennapokban. Az önállóság a nevelés egyik legfontosabb része. Már babaként biztosítanunk kell számára a szabadságot, fel kell kutatnia számára az érdekes dolgokat.

Engedjük, hogy maga próbálkozzon meg a lépcsőn felmenni, miközben a háttérben készen állunk. bármikor segítünk neki. Hagyni kell, hogy egyedül próbálkozzon, mert így tanulja meg leginkább az önállóságot. Ha valami nem megy, akkor segítünk, de nagyon fontos, hogy a gyermek próbálkozzon. Próbáljuk buzdítani arra, amit épp szeretne, gyakran is motiváljuk őt.

Dicsérjük sokat, hogy legyen önbizalma, így alakul majd ki a pozitív önértékelése. Hozzuk a tudatára, hogy ránk bármikor számíthat. Először bizonyos dolgokat meg kell mutatunk gyermekünknek, és aztán hagyjuk, hadd próbálkozzon. Egyen egyedül, nem baj, ha koszos lesz körülötte minden, mert így alakul ki az önállósága.

Ha mindig ott vagyunk, és nem hagyjuk, hogy önmaga megpróbálkozzon bizonyos dolgokat végrehajtani, húzni fog minket magával és nem engedi el a „szoknyánkat”. Nem fogja magát egyedül feltalálni, mindent velünk akar megoldatni. Minél előbb vonjuk be őt a házimunkába, persze csak játékosan, nagyon fog örülni. Terelgessük abba az irányba, amiben tényleg örömét leli. Ne várjunk el gyerekünktől túl sokat, csak annyit, amennyit biztosra tudjuk, hogy képes elvégezni, teljesíteni. Segítsünk gyermekünknek, hogy találja meg önmagát. Csinálja azt, amit szeret, legyen sikerélménye.

Ha mindezeket türelmesen tesszük, akkor kiegyensúlyozott, magabiztos, önálló gyermekké neveljük őt! Aki majd hamarabb képes beilleszkedni, szocializálódni élete első közösségeibe, társai közé.

Takács-Vér Judit

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!