A mai gyerekek túlterheltsége

A mai rohanó világban azt tapasztalom, hogy a gyerekre egyre nagyobb nyomás helyezedik már egész kicsi koruktól kezdve. Már óvodás korban nyelvet tanulnak, ha pedig bekerülnek iskolába, mindenféle külön szakköre mennek suli után. Így gyakran estére érnek haza, és akkor fognak bele a lecke megírásába. Másnap pedig kezdődik újra. Ma már egyre jobban növekszik a tanórák száma is, így egyre többet kell teljesíteniük.

Így nagyon sok az elvárás mind szülői, mind az iskolai oldalról. Nem csodálom, hogy a kicsik gyakran nyűgösek, hisztisek. Hiszen még arra sincs idejük, hogy pihenjenek. Aztán ha nagyobbak lesznek, és bekerülnek középiskolába, már kilencedik osztálytól traktálják őket az érettségivel. Később pedig jön az egyetemi felvételi, amihez különböző faktokra kell járni, hogy fel tudjanak készülni rá normálisan.

Én úgy gondolom, hogy egy gyerek elsődleges feladata, hogy gyerek legyen, és ezt főképpen a kisiskolásokra értem. Nem tartom helyén valónak, hogy robotként kezelik őket, és csak az számít, hogy jól teljesítsenek, miközben a gyerekkoruk elmegy mellettük. Ez akár szorongás kiváltója is lehet, ami a felnőttkorukra is kihathat. Véleményem szerint fontosabb, hogy a gyerek felszabadultan futkározzon a játszótéren, és boldog legyen, minthogy mintadiák legyen. Ha szakkörre jár, lényeges, hogy ő is akarja, ne csak azért járjon, mert a szülő azt szeretné.

Persze lényeges, hogy tanuljon a gyerek, de vegyük figyelembe a képességeit is, és ne várjunk el tőle többet, mint amennyit teljesíteni tud!
Úgy gondolom, hogy a magyar oktatási rendszer is von maga után némi kivetni valót. Azért vélekedek így, mert ha valami nem megy a gyereknek, akkor azt próbálják fejleszteni, amivel alapvetően nem lenne gond. A probléma azzal van, hogy mindeközben elfeledkeznek arról, hogy mi az, amiben a gyermek tehetséges. A hiba az, hogy a kicsit mindenáron azzal traktálják, amit nem tud, és nem abban tolják őt előtte, amiben ügyes. Mindenki másban tehetséges, és sokkal jobb lenne, ha abban támogatnák a tanulókat, ami az erőssége, és nem erőszakosan traktálni olyannal, ami egyszerűen nem megy neki. Ettől ő még nem buta, nem is lusta, csak szimplán máshoz ért, mint amit elvárnak tőle.

Az a legjobb, ha engedjük kibontakozni a tehetségét, így sokkal felszabadultabb és kiegyensúlyozottabb lesz. Ez fontos dolog, mert a túlzott hajtás okozta stressztől nem egy gyerek rágja a körmét, és egyéb pótcselekvéseket csinál, amivel levezetheti feszültséget.
T mit gondoltok, szerintetek is túl nagy az elvárás a gyerekekkel szemben?

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!