Házi keksz Nóritól

Vannak olyan napjaim, amikor szétfolyik minden, egyszerűen nem tudom kézben tartani a dolgokat, és vannak azok, amikor reggel elmegyek dolgozni, cukrászként sütök egy jó tíz órát, majd haza érve még mindig van kedvem hódolni eme szenvedélynek. Ezen az estén valami kedvesre, kreatívra vágytam, ezért neki álltam egy nagyon vajas, nagyon vaníliás keksznek. Jó, persze, nem túl diétás darab, és tévézés közben rendesen fogyni is szokott, de házi, és ettől meglágyul minden szív.

Az a jó benne, hogy nem lehet elrontani, bármivel bevonható, bármivel díszíthető, és bármivel kiszúrható. Persze, ha az embernek van egy olyan rendes férje, mint nekem, csak úgy kaphat kifejezetten keksz nyomó formákat, de akár egy feles pohár alja is megteszi. A hideg vajat morzsoljuk el a búza liszttel. Utána jöhet bele a mandulaliszt, a citrom héja és egy félnek a leve, egy vanília rúd kikapart magjai, 1 tojás, a porcukor és a vaníliás cukor, és gyors mozdulatokkal már össze is gyúrhatjuk egy labdává. Hogy könnyebben nyújtható legyen, tegyük egy húsz percre a hűsre. Lisztezett deszkán kb fél cm vastagra nyújthatjuk a tésztánkat, és az összes létező kiszúróval szaggassuk ki a keksznek valót. Én szilokonos sütőpapíros tepsibe fektettem őket, így nem kellett aggódnom, hogy leég, de sima papír is megteszi. 180 fokos sütőben kb 15 percig süssük a kekszeket. Nem kell, hogy nagyon megbarnuljanak, mert akkor az azt jelenti, nagyon kiszáradt, és morzsálódni fog. Ha teljesen kihűltek, akkor jöhet a díszítés! Ajánlom a cukor-tragant masszát, ami leginkább a marcipánhoz hasonlít, de csokival, vagy cukormázzal is bevonhatjuk. Én ezen a kellemes tévézős estén a már előre elkészített forró csokimba mártogattam belőlük, és valahonnan elő került egy kis cukorgyöngy is, csak a biztonság kedvéért :)