Eltelt annyi idő, hogy tisztábban lássam a képet. Eltelt annyi idő, hogy megértsem, az életben nem mindig azt kapjuk, amit remélünk. És főleg eltelt annyi idő, hogy azt is tudjam, ami igazán fontos volt, az akkor is az marad, ha már nincs velünk.

Mindig is tudtam magamról, hogy az a típusú ember vagyok, aki hosszasan gyászol. Az elengedés folyamata mindig nehéz és fájdalmakkal teli út. De nincs ezzel baj. Én már nem futok, nem menekülök hamis ölelésekbe, nem próbálok kitérni az érzéseim elől, csak azért, hogy felgyorsítsam a folyamatot. És jobb, ha te is megérted, hogy nem is lehet. 

Szembe kell nézni azzal, hogy ez most nehéz lesz. 

Egy olyan világban élünk, ahol az emberi kapcsolatok mélységét már nem akarjuk megélni. Olyan világban élünk, ahol a jóság és a valódi, tiszta szeretet értéke már nem számít. Olyan világban élünk, ahol mindenki elvenni akar és nem adni. Ott tartunk most, hogy inkább hajtjuk a dolgokat, felületesen vonódunk csak be, átlépünk egymáson, mintsem ténylegesen beleállnánk és együtt építenénk valamit, ami igazán lényeges.

Nem adunk időt egymásnak, nem figyelünk igazán befelé sem magunkban, sem a másikban. Pedig ott vannak a válaszok. Ott vannak az igazán értékes dolgok, amiket soha nem fogsz tudni megszerezni felületes kapcsolatokból, vagy pénzzel. Vannak azok a kapcsolódások, ahol az intimitás olyan szinten elmélyül, hogy nem csak a szex lesz tökéletes, de lélekkel és mentálisan is megérintődtök. Ezek azok a kapcsolódások, amiért megéri. Csakis ezek azok. 

                           

Mindig is azt vallottam, hogy két ember kapcsolatának a mélységét soha nem az idő determinálja. Senki sem kérdőjelezhet meg őszinte érzelmeket, akkor sem, ha nem volt elég időtök egymással. Mert az életben, ha elég szerencsések vagyunk, akkor egyszer találkozunk valakivel, akivel az első perctől kezdődően van egy megmagyarázhatatlan kötelék. Egy olyan valami, amiről pontosan tudod, hogy összerezzen a gyomrod, de mégis akarod. Ha elég bátor vagy. Ha nem fogod menekülőre...Sokan ezt teszik, és fel sem fogják azt, hogy ezzel egy olyan dolgot löknek el maguktól, amivel kapcsolatban nincs garancia, hogy újra összeütköznek.

Az ember mindig az elmulasztott lehetőségeket bánja igazán, idővel. A be nem teljesedett érzéseket, a meg nem történt beszélgetéseket, az eldobott találkozásokat. 

Voltam olyan szerencsés, hogy találkoztam azzal az emberrel, akivel úgy olvadtam össze, hogy megszűnt körülöttem a világ. Tudom mit jelent az, amikor olyat tapasztalsz, amiről el sem hiszed, hogy létezik. Egy ember, akinél nem számítanak a körülmények, és még ha nem is ugyanazon életszakaszotokban vagytok, akkor is van egy olyan erős kötődés, ami hegyeket mozgat meg benned. 

És azt is tudom mit jelent búcsút venni ettől az embertől. 

Néha életünk legszomorúbb, legnehezebb pillanatai azok, amelyek örökké emlékeztetni fognak arra, hogy mi az igazán fontos ebben az életben. 

Ezeket a sorokat írva is csak azt tudom mondani, hogy bármennyire nehéz is, de mindig kívánd a másiknak a legjobbat. Bárhol is legyen, legyen mindig boldog. Akkor is, ha hiányzik. Akkor is, ha megszámlálhatatlanul sokszor nyeled le a könnyeidet. Akkor is, ha úgy hajtod álomra a fejed, hogy még mindig érzed az érintését. 

Éld meg ezt az érzést, és kívánd azt, hogy jól legyen! Mert az igazi szeretet egyetlen dologról szól:

Tudnálak bántani, de nem foglak." /Feldmár András/

• elengedés lélekhangok lelki társ szerelem szeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!