Ha csak üldözöl valamit, akkor a legjobb út az, ha elengeded
Furcsa paradoxon, de igaz. Abban a pillanatban, hogy abbahagyjuk a valami után való sóvárgásunkat, valamilyen különös módon, hirtelen megérkezik az életünkbe. Sokszor évekig küzdünk, és azt gondoljuk, hogy ez a megfelelő megoldás, holott legtöbbször ezzel csak hátráltatjuk magunkat.
Végül aztán belefáradunk, és a görcsös vágyakozás helyébe, az elfogadás lép. Amikor az elfogadás helyet kap az életünkbe, máris felszabadultabbakká, kevésbé görcsösekké válunk, és az életritmusunk is egy kiegyensúlyozottabb állapotba lép. Innentől kezdve elindul egy pozitív folyamat.
Amikor a tökéletességre törekszünk, akár a magánéletünkben, a munkánkban vagy bármi másban, akkor megfeledkezünk arról, hogy mindez egy kicsit sem komfortos érzetet teremt a napjainkban. Amikor felhagyunk az üldözéssel, akkor azon nyomban felszabadulunk, és rögtön észre is fogjuk venni, hogy számos olyan dolog jelen van az életünkben, amit eddig észre sem akartunk venni.
A tendencia azt mutatja, hogy amikor arra összpontosítunk, ami már megvan az életünkben, azt fogadjuk be szeretettel és lelkesedéssel, és nem egy még el nem ért dolog kergetésén görcsölünk, akkor képesek leszünk elérni egy olyan stabil lelkiállapotot, mely által hirtelen a dolgok maguktól a helyükre állnak. És ilyenkor szokott jönni a nagy meglepődés, hogy mégis csak egyik pillanatról a másikra, megkapjuk az élettől azt a dolgot, ami után hosszú ideig csak sóvárogni tudunk.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez