Ha a szeretet valódi, akkor is hűséges maradsz, amikor nehéz szeretni

Hűnek lenni annyi, mint magamhoz hű maradni. Veled akarok élni, és tudok élni nélküled, kész vagyok arra az életre is, amiben te nem vagy benne. Nem azért vagyok veled, mert nincs más választásom. Gyönyörű körforgásban élünk mi ketten, és én mégis minden nap téged választalak. A hűség olyan, mint csillogó, szépséges, kápráztató kristályok sokasága. A tiéd lehetne mindegyik, hazavihetnéd, ágyba fektetnéd, kényeztetve szerethetnéd mindet, de nem akarod. Mert neked ott van az agyonkarcolt, ezer utat bejárt, és még mindig ragyogó, egyetlen, fényes kő. A te szerencseköved, szerelem talizmánod. Nálad a kulcs, érezhetsz vonzalmat a nélkül is, hogy utat engedsz neki. A hűségeddel azt üzened, én többet érek másoknál, egyetlen vagyok.

Talpig nehéz-e a hűség? Bebújtathatnak-e minket a hűség súlyosan nehéz vasgúnyájába? Készségesen tartjuk-e a nyakunkat, hogy megjelöljenek, megbéklyózzanak, és az örök hűség fogadalma lehúzza lábunkat a mélybe, mint egy óriás kő? Tudunk-e szeretni és kívánni egyetlen embert egy életen át? Aki élményajándéknak és természetesnek fogja fel a hűtlenséget, az még nem hozta meg a döntést. Nem érkezett el erre a magasabb szintre, vagy soha nem is lesz képes rá. Valójában még mindig azon az úton poroszkál, keres és vár. Különbözőek vagyunk. Valaki már huszonévesen meghozza a döntést és vannak örök állomás elhagyók, átutazók, döntéshalogatók. A hűség kalodájába kényszerítik őket, számukra az valóban talpig nehéz lesz, és génelmélettel magyarázzák a poligámiát, „Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem. A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is.” (Ruth könyve)

Szeretni anélkül kell, hogy uralkodnánk, úgy kell közel húzódni, hogy elnyomnánk, és úgy kell szabadságot adni, hogy ne túl messzire, és ne túl sokáig kóboroljunk el, találjunk haza egymáshoz. A hűség törékeny dolog, nagyon kell rá vigyázni. Elég egy hirtelen kis szél, és kioltja. Ha a szeretet valódi, akkor is hűséges maradsz, amikor nehéz szeretni, amikor nem vagyok szerethető, amikor még önmagamat sem szeretem.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.