Letettem minden önvédelmi fegyvert, mellyel a szívemet védtem, pedig az utóbbi években tökélyre fejlesztettem a jelképes kardforgatást, már kiválóan űztem az amazonoknak való harcot a Férfi ellen.

Letettem minden önvédelmi fegyvert, mellyel a szívemet védtem, pedig az utóbbi években tökélyre fejlesztettem a jelképes kardforgatást, már kiválóan űztem az amazonoknak való harcot a Férfi ellen. Nekem akkor már elegem volt abból, hogy amazon legyek. Elfáradtam benne. Testidegen volt a szerep, és úgy akartam hinni, most már minden háborúnak vége, fejemet a vállára hajthatom, és élethosszig tartó boldog napok jönnek. A szívem már így is tele volt zúzódással, bizalmatlan voltam, gyanakvó, és zárkózott, de ösztönösen tudtam, hogy nincs más út, minthogy feltartott kezekkel megadjam magam, és beengedjem ezt az új szerelmet. Mégis azt hajtogattam: talán, majd, esetleg. Nem voltam konkrét, nem adtam oda magam egészen, és nem nyitottam meg a szívem. Mindig is viszolyogtam a talán szótól, ez csak a döntésképtelenek, az elköteleződni képtelenek szava, mihaszna töltelékszó, semmi értelme. Mennyire nem érzékeltem, hogy valami elmúlt, lezárult egy életszakasz, múltbeli emberi kapcsolatok jöttek, mentek, elmaradtak, de én mégis benne topogtam a régi, elhasznált életemben.

Vele úgy zuhantam a szenvedélyszerelembe, mint perzselő nyári napon a hűs, simogató tó vízébe, martuk egymás ajkát, évek szomja csillapodott, ahogy testünk illeszkedett, és boldogan voltam kiskifli újra; kezét a csípőmre helyezte, úgy aludtunk el. Az eszeveszett vonzalom módosult tudatállapotában képtelen voltam szavakba önteni, amit érzek, a hormonok játszottak velem kegyetlenül édes játékot, és ő megrészegített, függővé tett, mégis a lelkemet kint hagytam a küszöbön. Ott állt előttem egy gondoskodó, szerető férfi, mégis az apró betűs részt kerestem ebben a történetben.

• elköteleződés elköteleződéstől való félelem párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!