Tapasztalatom szerint ezen kapcsolati formák hosszú távú fenntartása még a legnagyobb bizalom, a maximális elfogadás és magas érzelmi intelligencia együttállásában is rendkívül keveseknek sikerül, ugyanis ezekbe a kapcsolatokba előbb-utóbb érzelmek és érzelmi kötődések keverednek, és minthogy az érzelmek nem állnak az akaratlagos irányításunk alatt, így bonyodalmat okozhatnak. Például kivel töltsük a Karácsonyt, vagy kivel legyünk egy esetleges betegség esetén. A média minden oldalról, zugból és sarokból lő ránk a keresztény hagyományokon nyugvó házasság és a család szétzilálását célzó fegyverekkel, azonban aki azt mondja, hogy egy anyával és két-három apával (vagy fordítva) élő gyerek nagy lépés a szabadság felé, az minimum nem aludta ki magát. Szóval monogámia, többnejűség, többférjűség, csoportos házasság? Teljesen mindegy, hogy melyik életformát választod, az viszont fontos, hogy amelyiket választottad, azt hittel, felelősen és etikusan éld. Nincs mindig jó megoldás, de a döntés akkor is a tied.

Legyünk őszinték, a többség beéri a ritkuló, egyre rövidebb ideig tartó, és csökkenő intenzitású otthoni közösüléssel. Mindemellett a közös folytatás nagy áldozatot követel tőlük, de két opciót biztosan kínál: a tökéletesen kiszámítható, unalmasan biztonságos nemi élet útját, és az izgalmakkal teli, de etikátlan surranópályát. 

Az első eset nem is jelentene problémát, ha a szexuális érdeklődés csökkenése mindkettőjüknél egy időben lépne színre, azonban gyakrabban előforduló jelenség, hogy csak az egyik félben tompul vagy szűnik a vágy, a másik pedig alkalmazkodik. Igen ám, de ezt a békés engedékenységet sokszor visszatartás és elfojtás követi, hiszen megmarad a folyamatos hiányérzet. Ami az egyik félnek probléma, azt előbb-utóbb a másik is annak érzékeli, persze nem abból az aspektusból, de attól még problémának. És minthogy egy párkapcsolatban az egyik fél nem lehet boldog sem a másik rovására, sem nélküle, így mindazon túl, hogy a szexualitás ugyan csak egy része a kapcsolatnak, de a nem-egyezőség hamar rést üt a kötelék pajzsán.

Mert igen, kell a lelkünknek, hogy feltétel nélkül bízhassunk és bízzanak bennünk, hogy szeressenek, hogy úgy fogadjanak el minket, ahogy vagyunk, hogy testileg és lelkileg is közel lehessünk egymáshoz, hogy megosszuk a gondolatainkat, hogy a mindennapok nehézségeit is együtt vihessük, hogy egy ágyban aludjunk, hogy egymás mellett olvassunk, hogy összebújva nézzünk meg egy filmet. De kellene az izgalom is. Az újdonság. A kaland. Hogy az élet változatos legyen, és ne mindig kiszámítható. Hogy történjenek meglepetések és váratlan dolgok. Hogy varázsoljanak és csábítsanak el. Hogy megőrülhessünk. Hogy ne csak óvatosan, ne csak finoman simogatva éljük meg a szexet. Hogy a világ ne csak lágy legyen és puha, hanem néha kemény, vad, falra felkenős és határtalan is. 

Manapság egyre nyíltabban és kendőzetlenebbül beszélnek az emberek a szexualitásról, mint a tabutémák dobogós jelöltjéről. Csakhogy sokszor az őszinteség és szókimondás a felszínt kapargatja. Gyakran szó esik a hosszú kapcsolatok ellaposodásáról és csókmentessé való átalakulásáról, a vágy elmúlásáról, a szex unalmassá válásáról vagy éppen hiányáról. Olyan kitűnő ötleteket kapunk a legváltozatosabb pozitúrákról, amibe már Vátszjájana, a Káma-szútra szerzője is belepirulna, megtudhatjuk, hogy milyen fehérneműket kell vásárolnunk, hogy milyen szokatlanul izgalmas randihelyszíneket válasszunk, és hogy milyen illatok és gyertyák a leginkább vágykeltőek. Miért keressük a megoldásokat? Mert tudjuk, a szex nemcsak az aktust jelenti, hanem a szeretetteli gyengédség egyik kifejezésmódja, valamint a kötődés megélése is egy kapcsolatban. Márpedig ha a testiség vagy a lelkiség eltűnik egy kapcsolatból, akkor az laposodik és nem kerekedik.

Persze nem a kezdeti eufórikus időszakban, ahol talán még az órákig tartó kényeztetés és szeretkezés sem ritka. Ilyenkor teljesen hihetetlennek tűnik a statisztikai adat, miszerint az öt évet megérő házasságban vagy kapcsolatban élőknél egy átlagos aktus öt–hét percig tart. A szerelmes regények, a média és a filmek hatására a nők nagy része azért szorong, mert nem tudja a mélytorok tökéletes technikáját, nincs multiorgazmusa, vagy nem élvez el az anális szextől; a férfiakat pedig azért fogja el a szorongás, mert 18 centinél kisebb a farokmérete, vagy nem képes 2-3 órás merevedést produkálni.

• férfiszemmel férfiszempont párkapcs szex

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!