Azt mondják, hogy szerelem összesen kétféleképpen jöhet létre. Az egyik főszereplője, rajtatok kívül természetesen, az idő. Szépen lassan ragad magával az érzés, és itatja át mindened, míg végül nem akarsz és nem is tudsz szabadulni tőle. A másikra a szerelem első látásra nevet biggyesztették. Azt hiszem, az utóbbi az esetek többségében csupán egy illúzió, és leginkább akkor kerít hatalmába, mikor magába a szerelembe akarsz szerelmes lenni. Ettől független azt mondom, mindenki döntse el saját maga, az érzés mennyire lehet valóságos. 

A szerelem első látásra, épp annyira veszélyes, mint amennyire intenzív is egyben. Úgy érzed, magával ragad a szelleme, majd a semmiből hirtelen megjelenik az a bizonyos rózsaszín felhő, s szinte azonnal ködbe burkol. Ismerni akarod a másik személyt, a milyenségét. Aztán hamarosan rádöbbensz, hogy Neked az is elég, ha tudod a nevét, s nem számít, ha ismeretlen marad számodra, hiszen ettől válik annyira izgalmassá (egy darabig).

Mindössze egyetlen dolog éltet, hogy minden áron, bármi áron Vele. Ekkor még nem sejted, hogy éppen olyan mélyre zuhanhatsz, mint amilyen magasra emelkedhetsz általa. Olyan érzés ez, mint mikor hanyag mozdulattal pöckölsz a levegőbe egy érmét, mely számodra végtelennek tűnő ideig pörög a levegőben, s közben azért imádkozol, hogy az érme azon fele nézzen vissza Rád a remegő kézfejedről, mely reményeid szerint a „nyert” feliratot tartalmazza.

Még szép, hogy nyerhetsz, hiszen lehet Ő tisztességes, jó szándékú, magabiztos, hűséges, kedves, megértő, a legjobb szerető, akivel vállaljátok annak felelősségét, hogy igazából kapcsolatban ismeritek meg egymást. Hogy létezik e ilyen? Biztosan akad, olykor-olykor valahol. Aztán ott van az érme másik oldala, a baljósló (…) hiszen lehet Ő szélhámos, csaló, aki kedvére használja a testedet, míg a lelkedet mardossa szüntelen. Semmibe vesz, az érzéseidre alapozva keveri a lapjait, és Te iszod a szavait, hiszen a rózsaszín köd rég felemésztette mindened. A veszély pedig ott leselkedik folyamatosan, szinte ordít: rá fogsz baszni (…) rá fogsz baszni (…) ugyanis már egyáltalán nem érdekel, milyen Ő, teljesen behálózott, s bármit tehet, Te mindent megbocsátasz. Izgalmas illúzió, mely túlságosan valóságossá nőtte ki magát benned.

Hogy milyen a szerelem, melyhez az idő adagolja az érzelmeket? Csendes, észrevétlenül hálózza be a lelkedet. Talán észre sem veszed (...) Először megtetszik, jó a társaságában lenni, kedveled Őt, vonzódsz hozzá, meg akarod érinteni. Érzed, hogy a beszélgetés könnyed, folyamatos és valamiért az őszinte szavak is gátlások nélkül állnak összetett mondatokká, mert tudod, hogy megért, s elfogad olyannak, amilyen valójában vagy.

• férfiszemmel stylemagazin férfiszempont szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!