Féltél már Robert De Nirotól? Na, most fogsz!

Egy nap, de sűrű, mint az élet...

Felelősség.

Spiritualitás.

Trükk.

Így foglalható össze a flash, illetve a felgyorsulás, ha időrendben haladunk egy átlagos Valentin napon, ha már az lehet átlagos.

Litkey Farkas könyvbemutató a Hungexpon, ahol közben hajózás és mellette a vadászok, és egy kicsit odébb kutyakiállítás, hogy olyan energiák legyenek egyben, amelyek külön-külön is hatnak, mégis elegyet képeznek, pedig egészen biztosan nem volt a cél, hanem a praktikusság.

Litkey Farkasból energia árad. Magabiztos, győztes, tudatos, valódi kormányos, aki ha kell táncosokkal, vagy éppen küzdősportoló bajnokokkal dolgozik, hogy az egyensúly megmaradjon, és aki könyvében úgy szól a fel nem adásról és a hegymászáshoz való viszonyítási alapról, ahogyan kevesek. Mint minden hajós, ő is hazahozza azt, akit kivisz, és nem a szenzáció, hanem a győzelem áll a középpontban, és így lesz példa azoknak is, akik nem a vízről, hanem valahonnan egészen máshonnan érkeznek.

A Jaffa utat mutat. Mintha a spiritualitás győzelme már szinte mindenkinek egyértelművé válna, akik képes letenni az évezredek alatt felépített anyagi világot. Természetesen tudással alátámasztva.

Bauer Barbara stewardes már az Alleeban vár, ahol később amerikaiak trükközik ki egymást és a semmit, amolyan pilótajátékkal. De mielőtt odaérne az olvasó, aki addigra néző lesz, meghallgathatja a sztorit, ahogyan sok-sok év repülésből trilógia lesz, és a vízről a levegőbe azért érdemes akkor is felnézni, amikor a legszívesebben páros lábbal járunk a Földön. Hogy ki ismer magára a könyvben, és hogyan is alakul egy csapat, vagy miért is kellett akkor és ott rágyújtania az utasnak, utólag nyer értelmet, de lemenni alfába, vagy hipnózist alkalmazni amúgy sem hétköznapi megoldás.

És a nap végén ott a trükk, természetesen jazzbe és Duke Ellingtonba oltva, amikor is a pilótajáték, vagy manapság divatos szóval élve közösségi vásárlás éppen úgy meglopja a hetvenes évek hiszékeny delikvenseit, mint manapság.

Persze mindenki mindenkit átver, és lebuktat, de a roppant lassú film, mégsem tanulságnélküli.

Mégpedig annyiban nem, hogy miközben jómagam vagy háromszor is az elalvás határán voltam, van benn három, vagy öt perc, amikor megjelenik valaki a vásznon, és helyrerakja a világot.

Mert a minőségből elég 5 perc, nem kellenek hetek, vagy évek.

A jóból keveset adnak. De akkor érdemes ott lenni, és nem elszalasztani.

Na, ahhoz kell a fullintelligencia.

Litkey Farkas: Amerre a szél fúj (könyv)

Bauer Barbara: Magánutak (könyv)

Amerikai botrány (film)

Bokros László