Vannak olyan témák, amelyek gyakorlatilag elkerülhetetlenek. Nem nagyon van olyan kisgyerek, aki életének valamely szakaszában ne kezdene el félni a sötéttől. Kinél rövidebb, kinél hosszabb ideig tart ez, és bizony van, akinél felnőtt korra se múlik el. Hogy ne így legyen, és minél könnyebb legyen átvészelni ezt az időszakot, ezzel bizony foglalkozni kell. Sok szeretettel, türelemmel, sok ötlettel, praktikával.

Ahogy minden más félelem legyőzésével si. Ezért is nagyon örültünk, amikor megismerkedtünk a Tesloff-Babilon Kiadó Cidrimókus sorozatával, ahol a kedves mesekönyvekben egy aranyos mókus győzi le a félelmeit, szorongásait az egyes történetekben. A korábbi kiadványok után, amelynek segítségével remélhetőleg már sok 4 és 8 év közötti kisgyermeknek tudtak segíteni, most itt van a Cidrimókus és a sötét című történet, amely ennél a komoly problémánál segíthet. Amikor a szeparációs szorongás időszakán túl vagyunk, akkor következik általában a képzelet intenzív fejlődése. A kicsit nagyobbacskák elkezdenek félni a sötéttől, felfedezik, hogy a sötétség elfedi a szemük elől dolgokat. A kicsik még nem elég érettek ahhoz, hogy felfogják a tárgyak stabilitását vagy azt a tényt, hogy azok a dolgok, amelyek ott voltak világosban, ugyanott vannak a sötétben is. A gyerekszobában lévő tárgyak ijesztő alakot és méretet ölthetnek. A legtöbb kisgyermek fél az elhagyatástól, és ennek a jelenségnek gyakran nappal is látható jelei vannak. A piciknél az éjszakai rémült ébredésekért, és a nehéz visszaalvásért még a szeparációs szorongás a felelős általában. Az önállósodás folyamatában még inkább szüksége van a babáknak a szilárd érzelmi háttérre. Nekik még nincs kifejlett önbizalmuk, folyamatosan igénylik a fizikai jelenlétünket ahhoz, hogy ők maguk a saját kis útjaikon járhassanak.

Mélyebb gondolkodás, nagyobb félelem: Nagyobb gyermekeknél ez a félelem kitarthat egészen addig, míg érzelmileg éretté válnak, képesek mélyebben gondolkodni bizonyos dolgokról. Hozzáférhetnek olyan mesékhez, láthatnak olyan eseményeket, amelyek nappal érdekesek, viszont éjszaka félelmetessé válnak. A szülőkben pedig felmerül a kérdés, hogyan enyhíthetnek a sötétségtől való félelmen.

Mit tehetünk?

- Soha se bántsuk meg még a nagyobbacskákat sem azzal, hogy nem vesszük komolyan a félelmeiket! Ezek a félelmek nagyon is valósak, és nem szabad lekicsinyíteni őket.

- Ha a gyermek elég érett, hagyjuk, hogy beszéljen erről a félelemről, mint egy lépésként ahhoz, hogy megértse és túljusson rajta. Nyújtsunk neki lelki támogatást és tiszteljük a gondolatait.

- Hagyjunk éjszakára picike fényt vagy valamilyen speciális lámpát!

- Adjunk gyermekünknek egy puha játékot, vagy takarót, hogy az őt megijesztő dolgokat eltüntesse.

- Sétáljunk a szobában a gyermekkel, hogy megmutassuk neki, minden ugyanolyan, mint nappal volt.

- Soha ne erőltessük rá egy gyermekre azt, hogy egy sötét szobában legyen csak azért, hogy szembeszálljon a félelmével. Ez sajnos épp az ellenkezőjét váltja ki, mint szeretnénk és fóbiához vezethet.

- Különleges tanácsok idősebb gyermekek számára, akik félnek a sötétben

- Olvassunk erről a témáról mesekönyveket, lapozgassunk a sötétségről, estéről szóló könyveket!

                                                                                                                                    Szerző: Anyakanyar

• cidrimókus kidslife léleknapló

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!