Érdekszerelem

Amikor arról hallunk, hogy párkapcsolatok, házasságok létrejönnek több évtizedes korkülönbséggel, vagy fiatal lánykákat látunk milliomos úriemberek mellett ballagni, rögtön rávágjuk „Ezeket sem az elvakult szerelem tartja össze”. Valójában azonban egyáltalán nem kezdhetünk el ítélkezni, hiszen senki sem tudhatja, hogy mi folyik zárt ajtók mögött.

A nagy korkülönbséggel kialakuló kapcsolatokat javarészt negatív fogadtatásban részesíti a társadalom még most is. Sőt, különösen akkor, ha a nő javára szólnak a plusz évek. Persze, nem lehet azt kizárni, hogy igenis vannak őszinte és tiszta érzelmekre alapuló szerelmek, jelentős koreltéréssel is. De akkor sem hunyhatjuk be a szemünket, amikor egy korosodó férfi maga mellett tart egy gyönyörű fiatal nőt, pusztán érdekből. Sok párnak ez egy ideális helyzet, hiszen a férfi reprezentálni tud egy üde, dekoratív partnert, aki kiválóan elszórakoztatja. Míg a fiatal hölgy cserébe olyan életszínvonalon élhet, amire mindig is vágyott. Megkapja az áhított luxust és figyelmet. Az, hogy ez mennyire elítélendő vagy sem, azt mindenki maga döntse el. S azt, hogy ez kinek mennyire kielégítő, azt szintén nem tudhatjuk. De azt gondolom, nem törhetünk soha senki feje felett pálcát, még akkor sem, ha éppen egy ilyen kapcsolatban éli az életét. Elsősorban azért, mert fel kell tennünk magunknak is a kérdést, hogy vajon tettünk-e már valaha bármit is pusztán amiatt, mert az a saját, önös érdekünket szolgálta? És nem kell itt nagy dolgokra gondolni feltétlenül. Elgondolkodtató, nem igaz?

Persze van másik oldal is, amikor az egyik fél élvezi csak ki az érdekek privilégiumát. Amikor ez a bizonyos valaki egyoldalúan, teljesen önző módon, egy szerep mögé bújva zsigereli ki a másikat, vagy akár másokat. Teljesen mindegy, hogy ez anyagi, érzelmi vagy bármilyen egyéb formában történik meg, a lényeg egy és ugyanaz. Ezen a ponton, ennek a bizonyos érdekembernek kell szembenézni saját magával, és a gerincesség fogalmával egy idő után. Hiszen mind tudjuk, hogy semmi sem marad büntetlenül. Minden, amit mások ellen teszünk, az előbb vagy utóbb megbosszulja önmagát. De az érdekember ezt nem látja, pontosabban nem akarja meglátni és talán a maga gerinctelen modorával félre is dobja az érdektelenség mezejére. Szokták azonban mondani „addig jár a korsó a kútra…”, és ez esetben sincs ez másképp.

Az érdekember nem nézi, hogy kin és miért kell áttaposni. Minden, amit mond vagy tesz, pusztán azért történik, mert saját kis lelki bugyrának legalját akarja kielégíteni. Így képes minden gond nélkül egy másik ember szemébe érzelmeket hazudni.Azt is tudjuk, hogy ha valaki elvakultan szerelmes a párjába, akkor ebből semmit még csak észre sem vesz. Persze, azt is lehetne mondani, hogy szerelmet adhatsz érdekből, de cserébe a boldogságoddal fizetsz. A kérdés mindig az marad, hogy mi visz rá erre egy embert? A lelketlenség? A jómód utáni vágyakozás? Vagy a nehéz sors terhe? Netán a magány?

Sajnos akármi is az igazság, a végeredmény hálátlan és cseppet sem követendő példa. Akár tetszik, akár nem, mindig tudnunk kell, hogy minden tettünkért felelünk. Biztosan megvan a maga előnye annak, ha a könnyebb utat választjuk a boldogulás felé. Ugyanakkor ne felejtsük el azt a kőbe vésett igazságot, hogy az igazi érdemek felé vezető ösvény sosincs kikövezve. Tanuljunk meg szeretni, és tanuljunk meg érdekek nélkül előre haladni az életutunkon. Az érdekembereket pedig kerüljük el messziről, mert nem csak az érzelmi világunkra ártalmasak, de a negatív energiáik kihatnak az egész lényünkre. Tiszta lapok, tiszta játék. Csak így működik.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!