A teremtés titkos összetevője, sokszor tapasztaltam én is, hogy ez a varázsige tényleg működik. Persze ennek is van apróbetűs része.. ne akard görcsösen, csak tudd, hogy a kívánság útnak indult, menj tovább azzal a bizonyossággal, hogy érkezik, mert már a tied, és akkor jön, amikor itt van az ideje.

Azon szerencsés emberek közé tartozom, aki mindig eléri, amit kitűzött magának. Mintha egy mázlista lennék, pedig nem, csak ha valamit kitalálok és azt akarom, nem erőszakkal, hanem tiszta, magabiztos erővel tudom, hogy én ezt valahogy akkor is megteremtem, elérem. Az ilyen erővel elindított vágyaim kivétel nélkül, sokszor bámulatos módon megérkeztek hozzám. Kivétel amikor nem, amikor nem hittem benne (magamban) eléggé, amikor számomra érzelmileg nagyon fontos volt az a cél, de kevésnek éreztem magam hozzá, hogy elérjem. A tipikus blokkos vágyak. 

Szerintem mind alkalmaztuk már ezt sikeresen, ha nem is tudatosan, de biztos, hogy rengetegszer éltük át, hogy valamit szerettünk volna nagyon nagyon, és nem görcsöltünk azon, hogyan fog megvalósulni, hogy érjük el, csak volt egy sziklaszilárd hitünk, pimaszul lazán tudtuk így lesz és pont. És úgy is lett! Ugye észrevettük, hogy ez a bűvésztrükk sokkal jobban működik tárgyaknál, mint olyan dolgoknál, amiben az érzelem is szerepet játszik? Vajon miért? Nem pont az lenne a lényeg a teremtésben, hogy abba a vágyba, amibe több érzelmet vagyunk képesek beleültetni, azok sokszoros erővel hatnak? De. Csak kár, hogy ha valami, vagy valaki igazán hat az érzelmeinkre ( szükségleteinkre) ott már az ego is beszáll a játékba. Ráadásul piszkosul élvezi!

Az ego persze nem közellenség, csak meg kell tanulni megszelídíteni. Nagyon is fontos részünk, funkcionálisan azért felelős, hogy a hétköznapi életben fennmaradjunk. Ő az, aki védeni akar, aki segít abban, hogy a testünknek, lényünknek mire van szüksége az életben maradáshoz és aki a földön tart, nehogy elszálljunk egy lufival. Ez tök szuper, csak az ego sokszor jobban óv, mint a saját szüleink. Benne minden adat tárolva van, minden olyan érzés, emlék arról, amikor az általa vélt biztonságunk, létünk megingott, vagy talán teljesen össze is tört. Az ő szomorú története az, hogy útközben hamis képet épített fel a boldogságról. Azt hiszi, ha valamit birtoklunk, az majd jó lesz nekünk, akkor végre biztonságban érezzük magunkat, ezért kézzel lábbal kapálózik azért, hogy megszerezze, amire vágyunk.  Tulajdonképpen fél. Retteg, hogy újra átéli azokat az érzéseket, amiket korábban elszenvedett és ezzel van átitatva minden igyekezete, hogy elérje, amit szeretne. Félelemből pedig képtelenség teremteni. Aki fél, aki görcsöl, valójában nem hisz önmagában.

Egy-két hónapja eltört a kedvenc napszemüvegem, nagyon sajnáltam, hiába volt otthon másik, ez volt kedves a szívemnek. Pár óráig, ha eszembe jutott, szomorú lettem, már arra sem emlékeztem, hogy hol vettem, persze rég vettem, amúgy sem lett volna sok esélyem arra, hogy abban a boltban megtaláljam. Gyermeteg szeretettel sóhajtoztam magamban, hogy mennyire szerettem ezt a szemüveget, aztán elfogadtam, és elengedtem. - Majd megveszem egyszer újra - de ezt csak úgy mondtam. Körülbelül két-három hét múlva munka után egy kirakatban egyszer csak ott volt! Ő egyedül, függetlenül a többi szemüvegektől, a kirakatban, jól észrevehetően mosolygott rám, hogy “Na akkor most van az a majd megvehetsz újra!” - Ilyen nincs! Tök jó fej ez az univerzum! - gondoltam, és fülig ért a szám. Nem sokkal ez után a történet után a barátnőm lepett meg.

• elengedés teremtés vágyak vonzás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!