Nem mondta senki, hogy ez ilyen nehéz lesz. Hogyha valamit ennyire nem szeretnél, mégis tudod, hogy az a helyes, felnőtt döntés, hogyha véget vetsz és nem szenvedtek tovább, az sajnos nem validálja az űrt és a fájdalmat, amit maga után követel.

Mintha kiszakítanék egy hatalmas darabot a lelkemből, ami eredetileg melengetett, aztán daganatként mérgesedett el idővel. Te szabadságot akartál, én pedig egy társat, akivel közös életet tervezhetek.

Persze egy kapcsolatban is kell lennie szabadságnak, de az olyan mértékű, ahol szinte külön életet élünk, ami már addig szorongatott, amíg végül annyira kicsavart és kiéheztetett a szeretetre, hogy nem tudtam ezt tovább elbírni. Így hát, itt az ideje búcsút vennem tőled, bármennyire is rettegtem tőle, bármennyire is nem akarom. Így lesz a legjobb mindenkinek, mégis van valami belül azt kiáltja, hogy NE!

Ez itt az én elbocsátó szép üzenetem, kimondatlan szavak, amelyek bent ragadtak, mikor még utoljára rád néztem. Azt kívánom legyen jobb neked ezek után, legyen jobb neked nélkülem és nekem is jobb nélküled, mert csak így van értelme ennek a döntésemnek.

Elmorzsolok még egy utolsó könnycseppet és megrándul a szám sarka, ahogy becsukom az ajtót a hátam mögött, hátrahagyva mindazt, amit több, mint egy éve nevelgetünk, ápolgatunk. Azt kívánom bár ne lenne így, de akkor is ez a valóság, így van és így lesz. Talán holnap jobb lesz, talán neked így könnyebb, és idővel nekem is az lesz.

• elbúcsúzom lélekhangoló szakítás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!