Pár hónapja még nem gondoltam volna, hogy egy nyolc éves kapcsolat után ahol az esküvőt terveztük, megint szerethetek valakit. Mert beléd szerettem. Engedtem megint az érzéseimnek. Túl hamar, mert mi lett a vége? Egyoldalú a dolog, én szeretlek, szeretnélek szeretni, de te nem hagyod, ès ez fáj a legjobban. Nem adsz esélyt, pedig mindenkinek jár.

A gondolataim körbe körbe rohangálnak a fejemben, és próbálok rájönni a válaszra. Nem értelek, nem értem mi történt ilyen hirtelen. Emlèkszem amikor elöször találkoztunk, amikor elöször beszélgettünk, amikor elöször éreztem, hogy “wow” te egy nagyon jó ember vagy.

Nagyon sokat jelentett nekem a segítsèged amikor költöztem, a támogatásod, amikor nem engedted, hogy feladjam a tervem, hogy megszerzem a jogosítványt. Emlékszem azt mondtad, nem baj ha nem lesz meg itt Londonban ugyis van Uber mosolyt csaltál màr akkor is az arcomra, pedig abban a pillanatban nem gondoltam rá, hogy valaha is több lesz köztünk mint barátság…

Aztán miután visszajöttem Londonba megváltozott minden. Láttam rajtad, éreztem, hogy másképp nézel rám. Akartál engem, és ez elég egyèrtelmü volt, azon a bizonyos èjszakán. Nem tagadom, megmozgattál bennem valamit akkor, de azt nem bánom, hogy nem adtam magam oda neked azon az estén. Mert minden bizonnyal akkor te még csak egy egyéjszakás kalandot akartál. Persze nem birtam sokáig nemet mondani és engedtem a csábításnak. Istenem milyen jól tettem. Vagyis akkor ezt gondoltam, hogy most mit gondolok? Nem biztos, hogy jò döntés volt…

Nem sokkal késöbb vettél nekem egy utazást, pedig nem akartam, pont amiatt mert fogalmam sem volt, hogy mi is ez köztünk illetve mi lesz majd?! A másik ok pedig az volt, hogy mindig is a saját lábamon álltam, nem függtem senkitöl, érdekes, ès furcsa is volt egyben a dolog, de te megvetted, én pedig azóta már voltam is ezen a gyönyörü helyen, amit soha nem fogok tudni neked elégszer meghálálni. Boldog voltam, addig a pontig amig vissza nem jöttem a nyaralásból, onnantól kezdve minden elromlott,megváltozott minden, de megértettem miért akartál hazaküldeni Magyarországra pihenni, tudom csak jót akartál, de nem ez volt a fö ok. Idöt akartál, magadnak, hogy, hogy is mond el nekem az igazságot. Az igazságot arról, mit is érzel valójában, de te is tudod jól, hogy olvasok a szemedböl, mindent, ha szomorú, ha mérges, ha boldog vagy.

És akkor láttam valami megváltozott, valami történt. Aztán megértettem mi változott…TE. Pedig bíztam benned, elhittem a szavaidat, hogy minden igaz, az öleléseid, csókjaid. Semmi nem volt igaz, hazudtál nekem az elsö perctöl kezdve, becsaptál, érzelmileg kihasználtál, játszottál velem. Mert te nagyon is jól tudtad hogy mit érzek, hogy az Én èrzéseim valósak. Azon a bizonyos éjszakán amikor azt hittem megváltozik az életem és talán végre boldog lehetek megint azt mondtad feltehetek 3 kérdést. Az elsö az volt, hogy ki tud rólam?-te elmondtad, hogy sokan, a céges partnered, barátaid, szüleid, testvéred. Aztán megkérdeztem, hogy mit is érzel, - és kimondtad, kimondtad azt a szót, a szòt ami akkor a mindent jelentette. Azt mondtad hogy: “Szeretlek”, miközben öleltelek, én is kimondtam ugyanezt, majd te a fülembe súgtad, hogy nem akarsz elveszíteni.

• csalódás lélekhangok szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!