Ma este újra egy korszak fog lezárulni. Talán még én magam sem fogtam fel teljesen, hogy megint ennyi volt. Megint oly hirtelen mész el, de remélem, és bízom benne, hogy átadva a helyet, egy újabb, és jobb időszaknak.

Őszinte leszek, vegyes érzelmeim vannak. Még nem tudom eldönteni, ha most valaki megkérdezi tőlem, hogy mit gondolok veled kapcsolatban, mit válaszoljak. Mert volt rengeteg rossz, káosz, könny, napokig, hetekig, hónapokig tartó sírás, lelkileg kimerülés, rengeteg csalódás. Ennek következménye lett, nem szégyellem, bevallom őszintén, vállalom, hogy volt olyan, amikor feladtam. Volt időszak, amikor azt éreztem teljesen egyedül vagyok ezen a bolygón. Csak keringtem, nem találva a helyem, mint a macska, amikor idegen helyre téved, és nem talál haza. Én pont ugyanezt éreztem, hogy soha nem fogok visszatalálni önmagamhoz. Soha meg nem lelve a boldogságot, a szerelmet, a megnyugvást.

Photo by martin-dm / GettyImages

Viszont, ha összegeznem kéne a veled való kapcsolatomat, annyit tudnék mondani, hogy tanulságos találkozás volt. Őszintén ki merem jelenteni, és nem hittem volna, hogy ezt fogom mondani, de tanultam tőled. És már nem félek tőled. Többé már nem! Ki merem mondani, a szemedbe nézve, még utoljára, bizony életem legrosszabb éve voltál! De általad megtanultam, hogy hibázni emberi dolog. A hibáiból tanul az ember. Megtanultam, hogy ha elrontok valamit, azt csakis én hozhatom helyre, még akkor is, ha nem szeretném, mert tudom, hogy fájdalmas lesz. De megtanultam, hogy a fájdalom a barátom. Én irányítom őt, mikor akarok vele találkozni, és mikor nem. Megtanultam, hogy a rossz nem mindig olyan szörnyű, mint amilyennek látszik. Megtanultam elengedni. Megtanultam lezárni. Megtanultam kizárni az életemből a negatívat, a keserűt, az ártó embereket.

Így utólag tudom, hogy te nem bántani akartál, amikor annyi rosszat hoztál az életembe, hanem utat akartál mutatni. Azt hiszem, te nagyon is jól tudtad, hogy idővel, rá fogok jönni magamtól is, mi a jó nekem, mi a helyes lépés, bármiről, vagy bárkiről is legyen szó. Most már tudom, ha visszaléphetnék az időben mit csinálnék másképp... de te nemsokára már csak a múlt leszel a számomra, tele vegyes érzelmekkel, kellemes, és kellemetlen, jó, és rossz pillanatokkal…

Mert a tegnap az tegnap volt. Elmúlt. Kész. Vége. Holnaptól tudom egy új év fog kezdődni. Tele csodás lehetőségekkel, csak hinnem kell benne. Mert minden reggel, egy kezdet valami új felé. Tudom, hogy csak rajtam áll, mennyi energiát fektetek bele, hogy a végén meg is valósuljon minden. Mert van a múlt, van a jelen, és van a jövő. A múltamat már nem tudom befolyásolni, és nem is akarom, mert a múlt az elmúlt. Tudom, hogy a jelenemet már én irányítom, én befolyásolom, hogy hogyan is akarok élni, szomorúan, vagy inkább boldogan. A jövőmről én döntök. Minden csak rajtam áll. Hiszen az életemet csakis én irányíthatom, senki más. 

Így utolsó szóként pedig szeretnék köszönetet mondani mindenért! Köszönöm azokat a boldog hónapokat, heteket, órákat, perceket is, amiket adtál nekem, és az új embereket, barátságokat, akiket küldtél, akik remélem, velem maradnak! Nem utolsó sorban pedig Köszönöm azt a sok rosszat is, melyek megtörténtek, mert ezek által lettem az, aki most  vagyok. Egy lelkileg megerősödött, rengeteg hittel, reményekkel, célokkal, álmokkal teli nő! Köszönöm!

Ég veled 2019! Várlak 2020...

• elengedés évvége újév

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!