Csokiba mártott szalagos fánk

Ha még nem mondtam volna, a szalagos fánk a kedvencem. Örök klasszikus, gyerekkort idéző, és mindig telitalálat. Persze most sokan megkérdezhetik, hogy miért fáradjanak olajszagban állva a konyhában, ha fánkhoz bárhol hozzá lehet jutni. Erre csak azt tudom mondani, azért, mert a saját mindig jobb, és mindig jobban ízlik.

A tésztája egy klasszikus kelt tészta, nem bonyolult elkészíteni. Először egy deci langyos tejben egy kiskanál cukorral az élesztőt fel kell futtatni. Ezt a tálba szitált liszt közepébe kell önteni, kicsit elkeverni, aztán a többi hozzávalóval el kell kezdeni gyúrni. A folyadékot apránként kell adagolni, mert a liszt sikértartalmától függ mennyit vesz fel, nem szabad eláztatni. Több lisztet sem kell adni hozzá, akkor sem ha ragad, mert a dagasztás végére, amikor szép, fényes és hólyagos a tészta, el fog válni az edény falától. Utána letakarjuk, és meleg helyen kétszeresére kelesztjük (kb fél óra). Ezután jön a szaggatás. A nyers fánkot sütés előtt még tíz percig pihentetjük. Az olajnak kellően forrónak kell lennie. Ezt sütés előtt úgy tesztelhetjük le, hogy egy kis darabka tésztát dobjunk az olajba. Ha feljön, és körülötte rögtön sercegni kezd az olaj, akkor már elég forró. Amikor a fánk mind a két fele szép piros, ki is vehetjük, majd egy papírtörlővel itassuk le a felesleges olajat róla. A mázhoz törjük darabokra az étcsokit, és gőz fölött olvasszuk össze a tejszínnel. Ebbe mártogassuk bele a fánkok egyik felét, majd rácson hagyjuk, amíg teljesen megdermed.