Csak egy tánc volt
Szécsi Pál, idén ünnepelné a hatvankilencedik születésnapját. Ez a nagyszerű művész, népszerű slágereivel karöltve, örökre beírta magát a zenetörténelembe.
Ki ne ismerné az Én édes Katinkám, Egy szál harangvirág, vagy épp a Csak egy tánc volt című dalait, amelyek évszámtól és kortól függetlenül, sokak számára ma is ugyanazt jelentik. Szerelmet, romantikát, az elragadóan édesbús Szécsi Pált. A kiváló énekes mítosza ma is él, annak ellenére, hogy szerzeményeit ritkábban hallhatjuk. Az alábbi „rendhagyó memoárral” szeretnénk emlékezni a hazai zenei élet egyik meghatározó ikonjára.
A kezdetek, nyomasztó gyermekkor
Szécsi Pál 1944. március 19-én született Budapesten. Édesapját, / Szécsi Ferenc nyelvészkutató / a II. világháború utolsó hónapjaiban agyonlőtték, a kis Palika ekkor még egyéves sem volt. Özvegy édesanyja a kisfiút és két testvérét nevelőszülőkhöz adta, majd 1956-ban elhagyta Magyarországot és az Egyesült Államokba disszidált. Legnagyobb lányát Bécsig magával vitte, ott azonban a pályaudvaron hagyta. Kati és Pali, itthon maradtak.
-Évekkel később ezrek keresték a választ a tragikus halál miértjeit boncolgatva, ám ha egy kicsit visszatekintünk a gyökerekhez, világosabban látható, érezhető és érthetőbb a végső kétségbeesett döntés. Szécsi Pál, csodálatos énekes, lángoló csillag volt, ám emellett egy sebezhető ember, akinek pszichés gondjai, súlyos lelki kérdései, gyermekkorára vezethetők vissza. –
Az árván maradt fiú, egészen tizenhat esztendős koráig állami gondozásban élt, ezután több helyen segédmunkából kereste kenyerét. Később, egy vállalati összejövetelen valaki felfigyelt sármos stílusára, jó mozgására. Egyenesen a kifutóra került, és rövidesen az egyik legkedveltebb férfimanökenként tartották számon. 1965 szilveszterén a Gellért Szállóban, egy divatbemutató után, a bárban elénekelt három számot, miközben valaki egy asztalnál ismét csak felfigyelt rá, s elvitte egy énektanárnőhöz. Szécsi Pál, ettől kezdve folyamatos zenei képzést kapott. Az 1967-ben megrendezett eszperantó táncdalfesztiválon dobogós helyezést ért el, Salgótarjánban pedig egy amatőr fesztiválon megnyerte az énekesek versenyét. Ugyanebben az évben, Majláth Júlia - Szécsi énektanárnője – ajánlására, egyenesen a Táncdalfesztivál színpadán találta magát, ahol a Vadas Tamás – Varga Kálmán szerzőpáros által írt Csak egy tánc volt című dala, a fiatal énekest egyből az ország egyik legismertebb előadójává tette. Később a Rádió Tánczenei Stúdiójának lett a tagja. Olyan slágerek kerültek reflektorfénybe általa, mint az Egy szál harangvirág, a Két összeillő ember, a Gedeon bácsi, a Carolina és az Én édes Katinkám. Előszeretettel énekelt világslágereket, amelyek magyar szövegét ő írta, külföldi karrierrel is megpróbálkozott, Németországban Paul Moro néven adták ki lemezét, de ott nem sikerült befutnia. Itthon, énekesként sikert sikerre halmozott, s az ország könnyűzene-imádó közönsége a lábai előtt hevert.
Szécsi és a nők
1972-ben találkozott legismertebb szerelmével, Domján Edittel. Viharos kapcsolatuk januártól októberig tartott. A gyönyörű Edit, sokat segített az énekesnek: elemezte színpadi mozgását, tanácsokat adott az apró gesztusok fontosságát illetően. Ám a lángoló szerelem sem bírta el Szécsi egyre gyakoribb lelki vívódásait és mértéktelen alkoholfogyasztását. Az egyik olyan éjszaka után, amikor az énekest eszméletlen állapotban vitték haza ivócimborái, Edit kiadta Szécsi Pál útját. Ezután még találkozgattak, végül a férfi végleg szakított Edittel, egy másik nőért. Miután az összetört Domján Edit öngyilkos lett, meggyőződése volt, hogy részese a színésznő halálának, s ezt soha nem bocsátotta meg magának, nem is tudta feldolgozni.
Fájdalmas búcsú
Magánélete tele volt kudarcokkal, a fantasztikus karrier ellenére, egyre jobban magába zárkózott, és egyre gyakrabban az italba menekült. Borzalmas gyermekkora emlékeivel és a tomboló sikerrel soha nem tudott egészségesen szembenézni. Nyolcszor próbált meg öngyilkosságot elkövetni, de az utolsó pillanatban mindig segítséget kért, így ismerőseinek sikerült megmenteni az életét. Végül 1974. április 30-án, az énekes önkezével vetett véget életének. Mindössze 30 éves volt. Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Temetését hisztérikus őrület kísérte. A fájdalomtól megzavarodott rajongók mindenáron be akartak menni a ravatalozóba, a megvadult tömeg útját Koós János állta el kétségbeesetten. Halála hírére gyászba borult az ország, rajongói egyszerűen nem tudták feldolgozni a veszteséget. Még évekkel később is virágcsokrok százai borították sírját, de sokan akadtak olyanok is, akik élelmiszert, befőtteket vittek a nyughelyére.
Ahogy mások látták, és ahogy szerettei ismerték
Bálvány volt, pedig akik közelebbről ismerték, tudták, hogy nagyon sebezhető, érzékeny ember.
1986-ban testvére, Szécsi Katalin ezekkel a szavakkal emlékezett rá a Zenészballada című könyv első soraiban: „Ilyennek látták: hallatlanul magabiztosnak, lezsernek, ő volt a Férfi... és ez mind nem volt igaz. Messze nem volt magabiztos, messze nem volt ő olyan lezser, sok félelem élt benne, sok drukk. A siker könnyedséget adott neki. De valójában... Én hiszem, hogy az emberek lelke nem tud megváltozni... Ő ugyanaz a félénk kisfiú maradt, a kis gyökértelen, akinek indult.”
Amikor felcsendül egy kedves dallam, és az Égi Trió – Szécsi, Ihász, Máté - tagjaként ikonná vált Szécsi Pál hangját hallani, akkor valami lágy finomság öleli körbe a világot.
Frenyó Krisztina
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez