Bor, mámor, Mád
A minap egy vezetői klubban beszélgetve a nagy krízishelyzetekről, váltásokról és változásokról, többször felmerült a család, mint fő támasz, háttér, meghatározó, éltető (vagy éppen visszahúzó) gyökere életünk minden szakaszának. A szüleinktől kapott csomag, illetve a gyerekeink részvétele, szerepe életünk nehéz időszakaiban olyan kérdések, amelyeken érdemes kicsit elgondolkozni. A manapság sokat hangoztatott önismereti témák szempontjából is fontos, hogy részben tudatosan, részben a lelkünk mélyére nézve foglalkozzunk ezekkel a gondolatokkal. Visszatérve a vezetői klubra, a vendégek között ott volt Luka Enikő, soproni borász is, aki soha nem készült erre a pályára, de édesapja halála után, amikor ő mindössze 25 éves volt, mégsem gondolkozott sokat, megmagyarázhatatlan belső kényszertől hajtva, átvette a céget és rengeteg munka, energia és tanulás után azóta is komoly sikerrel vezeti.
Aztán ahogy Enikő mesélt a borászatról, majd mind elmondtuk, honnan jöttünk és mit csinálunk, én is megemlítettem, hogy borvidékről, a híres Tokaj-Hegyaljáról, Mádról jöttem és gyerekkoromban, majd később is hazalátogatva, sok időt töltöttem a szőlőnkben, sokat segítettem a szüleimnek, a metszés és a permetezés kivételével minden munkát csináltam, sőt, egyetemista koromban nyáron még pénzt is kerestem vele. Akkor tudatosult bennem, viccesen elő is adtam, hogy a jelenlegi, coaching tevékenységem gyökerei szintén visszavezethetőek a szülői hagyományokra, mivel apukám sokkal jobban szeretett egy pohár bor mellett beszélgetni, a barátokkal időt tölteni a munkahelyi robot után, mint kimenni a kertbe, szőlőbe és ott folytatni. Ő is coach-olt ha úgy vesszük, csak akkor ezt még senki nem tudta. Azóta is gondolkodom ezen, hogy ott jól ült a poén, de valójában tényleg sok igazság van benne. Persze a tanácsadói múlt, a céges vezetői háttér, az élettapasztalatok és a további tanulmányok feltétlenül kellenek ahhoz, hogy coach-ként, szervezetfejlesztőként tudjak működni.
Nem tudjuk ki mondta, de mondta és igaz: „Ahogy bármit csinálsz, úgy csinálsz mindent”. Mindig is tudtam, hogy sokat tanultam ezekből a munkákból, a természet erejéből és az egyszerű vidéki életből. A kitartás és az alázat mindig jó, ha ott van a tarsolyban. Mai napig is a legjobb gondolataim valamilyen fizikai munkavégzés (vasalás, főzés, kertészkedés), vagy sportolás (biciklizés) során születnek.
Ha magunkkal problémánk van, sajnos gyakran látjuk, problémáink lesznek a munkahelyen, a párkapcsolatunkban is, vagy ha jól is működik valami a „szerencsés csillagállásnak” köszönhetően, akkor sem leszünk elégedettek, nem érezzük komfortosan magunkat és előbb-utóbb várható, hogy rosszra fordulnak a dolgok.
De mi is az a coaching? Röviden azt mondanám, ez egy, a gondolkodást és problémamegoldást támogató, párbeszédre építő, célorientált folyamat, ahol a coach személyre szabottan tesz fel olyan kérdéseket, amelyekre a másik fél nem a tudatos, tanult válaszait adja, hanem azokat, amelyek valóban az övéi. Ez tehát egyfajta tudás, technika, emberismeret, kreativitás, melynek szubjektív elemei is vannak. Biztos, hogy akkor működik jól, ha szimpatikusak vagyunk egymásnak, vesszük egymás jelzéseit. Fontos eleme a rendszerszemlélet, ennek törvényszerűségeit, működését céges munkáink során is, de egyénekkel dolgozva az ő szervezeteinek (munkahely, család, barátok stb.) elemzése, ránézése kapcsán tudjuk felmérni, hol lehet feladat.
A természetben minden belülről nő kifelé! Mit jelent ez számunkra? A szervezet is akkor tud fejlődni, ha a benne lévő emberek fejlődnek. A mádi jóga-élménytábor programjai közé szeretnék becsempészni néhány coachingos gyakorlatot is, azt a fajta szemléletet, amit maga a coaching és ezen belül én magam közvetítek. Ezt majd a résztvevőkkel közösen alakítjuk ki, az általuk hozott témák, hangulat, igények függvényében. Garantáltan élménycentrikus lesz, fő célom vele, hogy kicsit felvillantsam a coachingban rejlő értékeket és adjak valami olyan tudást, élményt, amit később is fel lehet idézni, hasznosítani.
Az, hogy nekem mit jelent Mád, már sokszor, sok helyen megfogalmaztam. Amikor 14 éves koromban elkerültem onnan, beköltöztem Miskolcra a középiskolai kollégiumba, még nem fogtam fel, hogy ez egy végleges elszakadás kezdete. Ugyanakkor azóta sem tudtam igazából elszakadni. Miskolc után a budapesti egyetemi, majd fiatal felnőttkori évek, most pedig már 20 éve, hogy Nagykovácsiban lakunk. De ha megkérdezné valaki, melyik település van közelebb a szívemhez, nem sokat teketóriáznék, Mád lenne a válasz.
Mád rendkívül inspiráló közeg, ezt számtalanszor megtapasztaltam. Kb. 10 éven át üzemeltettünk egy vendégházat ott és biztos, hogy több százszor hallottam ilyen és hasonló mondatokat: „ez egy csodálatos hely”, „nem is gondoltuk volna, hogy ilyen helyek léteznek Magyarországon”, „legszívesebben ideköltöznék”, „ha itt lehetne egy kis házam és egy pincém, én lennék a legboldogabb ember” (megjegyzem, sokaknak lett is), „az idejét sem tudom annak, mikor tudtam így kikapcsolódni és pihenni, mint itt” stb. De ne gondoljon senki egy szép, de ugyanakkor alvó, unalmas helyre. Itt pezseg az élet, karnyújtásnyira van a természet, a borászatok, gasztronómiai különlegességek, kultúra, történelmi emlékek, egy nagyon is élő, fejlődő településen.
Alig várom, hogy megint bővíthessem a Mád-kedvelők sorát!
Koskovics Éva
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez