Feltehetnénk úgy is a kérdést, ahogy a tyúknál meg a tojásnál, vagyis mi volt előbb a bántalmazó egyén, vagy a nagy számban bántalmazó eszközöket elfogadó, a bántalmazás felett szemet hunyó társadalom? Majd feszegethetjük azt is, hogy a bántalmazott társadalom, mennyire van azzal tisztában, hogy bántalmazó is? Méghozzá erősen az, és észre sem veszi. Sem azt, hogy bántalmazott, azt meg végkép nem, hogy erősen bántalmazó.

Így jutunk a tyúkhoz meg a tojáshoz. Mi, miből fakad. Az archaikus társadalmakban a rendkívüli életszínvonal különbségek miatt, eleve az élet része volt a testi, szellemi, lelki bántalmazás. Aztán az elvileg létező fejlődés, ezeket már nem látatta ennyire élesen. Persze a fejlödő társadalmakban ez most is egy éles kés, ilyenek, hogy szabadságjogok, egyenlő bánásmód, nemek közötti egyenlőség még ma sem léteznek. Aztán meg ott vannak az elvileg demokráciák ahol elvileg van mindez, de mégsincs.

Rengeteget írtam már arról, hogy a társadalmi változásokat alapvetően az egyén tudja elindítani a saját fejlődésével, és ezek mindig úgy következhetnek be, ha kilép a zárt, tanult és generációs mintáiból. De hát hogy is lehetne kilépni? Nyilván a tiszta igazságok meglátása lehetne az irány, de egy végletekig szétszakított társadalom ezt korántsem támogatja. Manapság már nem csak a társadalmi rang szerinti különbségek azok, amelyeken át kéne vergődnünk magunkat, hanem a szellemi mérgezettségen, amit az információ áradat és a tévesen alkalmazott jólléti berendezkedés okoz.

Ma szabad a véleménynyilvánítás és ez, azt okozta, hogy vita, érvelés, tudás és józan ész nélkül oszthatja bárki az észt, nyerhet meg csoportokat a nézeteihez, mehet el káros irányba és a szabad véleménye okán bántalmazhat másokat. Persze megint tovább kell látnunk azon, hogy ezt miért engedheti meg magának az egyén? Azért mert a példák, a vezetők, az előtérben lévők is ezt teszik, a család szintjén a felnőttek, a nevelők és még sorolhatnám.

A bántalmazás minden ellenkezés ellenére társadalmi jelenség, amely alapja a szabadság téves értelmezésén túl az, hogy egyszerűen nem ismerjük magunkat annyira, hogy ne használjuk ezt a mindennapjainkban. A megosztottság elvette a tiszta kommunikációt, a vitát, egymás megismerésének lehetőségét és közös álláspontok kialakítását. Így válik ellenséggé mindenki.

Bántalmazás folyik a legfelsőbb szinteken és lentebb is. Van, aki a jószándék nevében bántalmaz, mert azt mondja, hogy akkor leszel, ilyen vagy olyan, boldog, gazdag, sikeres, ha majd valamit csinálsz, amitől megérted, hogy a te hibád, hogy elcseszettek a dolgaid. A modern spiritualitás, a guruk, a vallási vezetők a bántalmazó tanok arzenálját kinálják, ami arra épül, hogy te benned van valami, ami hibás. A vallások azt mondják, hogy majd lesz valaki, aki megoldja helyetted, ha te megbántad, kivezekelted, megbűnhődted. A politikusok azt mondják, szabad vagy válassz, de nyomás alá helyeznek és  Nagy Apaként fognak kézen téged, tehetetlen gyermeket és vezetnek a saját érdekeik szerint.

És mi lesz mindeközben veled? Az, hogy elhiszed van szabad akaratod, álláspontod, és ezt hangoztatva bántalmazól mindenkit, aki gyengébb, akinek mások a nézetei, akinek nem a te igazad az igaz.

Az igazság meg rejtve marad mindannyiunk számára, hiába hisszük, hogy átlátjuk a dolgokat. Lehetetlen átlátni, lehetetlen ebben az őrületben megállni és gondolkodni, kételkedőnek és kritikusnak maradni, mert elöntött minket az a téves hit, hogy szabadon élünk.

Én azt gondolom, hogy az a szabadság, amikor képes vagy mindent megkérdőjelezni és mindent megismerni ítéletek nélkül, elvetve a hiteid láncait, fenntartva azt a lehetőséget, hogy tévedsz.

A bántalmazás nem csak fizikai. Lelki és szellemi is. A fizikai bántalmazást is azért tűri a társadalom, mert lelkileg és szellemileg bántalmazott ő maga is. A hírek által, az információ által, a közösség által és ez annyira általánossá vált, hogy észre sem vesszük.

Ha javasolhatnék valamit az-az lenne, hogy legyetek kritikusak, kérdőjelezzetek meg mindent, vitázzatok, érveljetek, gondolkodjatok és maradjatok középen! Ne bántsatok a saját szabadságotokra hivatkozva, mert ez nem az, ez rabság. A szabadság az, amikor már annyira ismered magad, hogy nincs szükséged arra, hogy irányíts és irányítsanak, mert megérted ez senkinek nem áll jogában.

Barna Berni

www.bernibarna.com

• bántalmazás bántalmazó társadalom társadalmi jelenség társadalom

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!