A pszichológiai bántalmazás után sok túlélő úgy érzi, hogy megtört, mintha soha többé nem térnének vissza ahhoz a személyhez, akik korábban voltak. Úgy tűnik, az öröm és a szerelem eltűnt, és tompán zsibbadt maradtál. Van ebből kiút?

Lényegében, a szociopaták és a nárcisztikusok gyorsan megszerzik a másik ember bizalmát és így az áldozat sebezhető pontját is. Amint összeakadtak valakivel, minimalizálják, nevetségessé teszik, megszégyenítik a lelkileg érzékenyebb, látszólag gyengébb félt.

Az gondolja ilyenkor az ember, hogy talán az öröm visszajön, ha megmutatjuk a másiknak, hogy mit érünk és majd egy jó kapcsolatban végre meggyógyul a lélek is. Nem fog. Talán az öröm visszajön, ha szuper kedvesek vagyunk és megpróbáljuk megoldani más emberek problémáit. Nem így van.

Ez a seb bennünk van, és csak belső munkával oldható meg.

Akkor indulsz el az igazi gyógyulás ösvényén, amikor kiléptél az egod börtönéből. Már nem hárítod a felelőséget és nem áldozatként tekintesz magadra. Amíg azt hisszük, hogy valaki ellopta a szeretetünket és örömünket, elpazaroljuk az időnket. Arra gondoljunk, hogy az illető személy helyett, inkább befelé forduljunk, ahol ténylegesen megtaláljuk a gyógyulást.

A figyelem lehetővé teszi számunkra, hogy dolgozzunk és megnyithassuk a fájdalmat azért, hogy aztán begyógyítsuk a sebeket. Készülj fel arra, hogy ezen az úton szembe kell nézned az értéktelenséggel, az elutasítással és a szégyenérzéssel. Lehet, hogy most megkérdezed: "Miért? Mi ennek a lényege? - Azért fontos, mert, amíg nem érezzük ezeket az érzéseket, nem engedjük át magunkon, addig nem tudjuk meggyógyítani, nem tudunk megszabadulni tőlük, ott fognak lihegni a nyakunkban.

• áldozat bántalmazás mérgező kapcsolat nárcisztikus önismeret

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!