Minden olyan szép és önfeledt volt az elején. Olyan gyorsan loptad be magad a szívembe, mint ahogy szomjazó vizet vesz magához.

A kapcsolatunk viharos, mozgékony és változatos. A szép szavak mestere vagy, mindig és minden helyzetben tudod, mit kell mondanod nekem. Rám vagy hangolódva ez kétségtelen, nem vitatom sem a szerelmed, sem a hűséged felém.

De tudod a tettek azok, amik bizonyítják vagy tanúsítják a szóban elhangzottakat. Ékes szókinccsel és választékos, tökéletesen megformázott mondatokkal, melyek épp úgy éppen akkor találnak el, ahogy azt te szeretnéd, lehetetlen elfoglalni azt a bizonyos helyet, amit úgy gondolom, el akarsz.

Amikor elhangzik, hogy bármikor számíthatok rád, de a legnagyobb szükség idején, amikor leszakítanám a karom cserébe, ha ott lennél, te nem éppen egy elhanyagolhatatlan tennivaló miatt bocsánatkérések közepette kibújsz a tettek alól és még csak nem is haragudhatok, mert nagyon bánod.

Ígéreteid az elején készpénznek vehettem, nem volt cáfolat, nem voltak bemocskolt lapok, nem övezték csalódások. A bocsánatkérések lassan értéküket vesztették és mintha minden egy megszokott séma szerint alakulna.

Megígéred, én buta módon számítok rá, csalódok és persze ezt követően megérkezik a bocsánatáradat. Akár egy előre megírt jelenet lenne az életünk, én pedig csak tehetetlenül játszanám tovább a szerepem.

• ígéretek lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!