Az élet néha mindent úgy csinál, hogy kételkedned kelljen. Egyik percben úgy érzed, hogy minden rendben van, jól érzed magad, majd hirtelen, mint egy villámcsapás, elveszíted az egyensúlyt magad körül. Amit biztosan tudsz, hogy teljes sötétségben vagy.

Nem vagy biztos magadban. Kételkedni kezdesz minden körülötted lévő személyben, minden kapcsolatban az életedben, és minden olyan helyzetben, amelyet megtapasztalsz. Úgy érzed semmi sem ugyanaz már, mint régen.

Időnként úgy érzed magad, mintha a világ legmagányosabb embere lennél. Ez arra késztet téged, hogy meggyőzd magadat arról, hogy senki sem törődik veled. Ez pedig rossz irányba visz téged. Egy olyan helyre, ahol az önbizalom hiánya, és az öngyűlölet gyarapodik. Nem hiszel abban, amit mások mondanak. Nem hiszel önmagadban. Elszigeteled magad az egész világtól, és belemerülsz a saját szomorúságodba. Úgy érzed, hogy nem vagy elegendő.
Időnként nagyon fáradtnak érzed magad. Csak sírni akarsz és ágyban akarsz maradni. El sem tudod képzelni, hogy megengedd magadnak, hogy a nap megcsókolja a bőröd, mert valószínűleg megégne, annyit pihentél már a sötét szobádban. Azt érzed, hogy az egyetlen dolog, amire szükséged van, a saját komfortod és biztonságod. De még így sem érzed magad elég nyugodtnak, mert az érzelmeid sokkal erősebbek.

Sajnos, időnként mindent fel kellene adnod és hagynod kellene, hogy minden menjen a saját maga útján. De valami megváltozik a fejedben, és már nem érzed jól magad azzal, amit megkaptál. Az emberek hiába irigykednek rád, mindez nem jelent semmit.

Van, hogy nem érted mi is a te küldetésed a Földön. Vannak napok, amikor magabiztos vagy, és tudod merre tartasz, de vannak olyan napok, amikor teljesen elveszettnek érzed magad. Kételkedsz a cselekedeteidben, megkérdőjelezed a céljaidat, félsz a saját életedtől és attól, hogy nem lesz mindenre időd, és teljesen elveszted a fejed. Nem gondolod, hogy elég erős vagy, hogy megszerezd azt, amit szeretnél. Nagy hiba, mert erősebb vagy, mint gondolnád. Súlyos bizonytalanságok gyötörnek, és elkönyveled magad egy nagy vesztesnek.

Tudod, az élet néha bonyolult. Sokszor állít bonyolultabbnál bonyolultabb helyzetek elé. Előfordul, hogy büntet téged, és néha ostoroz. De minden alkalommal értékes tanulságokat kínál neked. Mert olykor el kell veszni, hogy megtalálhasd önmagad. Mivel az összes ilyen emelkedés, bukás, kudarc, csak egy része az életed utazásának, mert a végén sikerrel fog minden zárulni. Tudom, hogy nehéz olykor hinni, és elveszted a reményt, hogy a rossz elmúlhat-e valaha, de szerencsére az élet mindig emlékeztet, hogy az alagút végén ott van a fény. Annak ellenére, hogy jelenleg nem látod. Annak ellenére, hogy most még nem akarod látni. De attól az még ott világít. Neked, hogy ne add fel!

• lélekhangok magány reményvesztett szomorúság

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!