Amikor végre megérkezik az az ember, akit olyan régóta vársz – tudatosan, vagy tudat alatt – leírhatatlan a vele érkező boldogság is. Mindegy, hogy egy régi ismerősről van szó, vagy egy számodra még ismeretlenről: vártad az érkezésüket, mert dolguk van veled.

Amikor ez megtörténik, azt érzed, hogy a helyére kattan minden az életedben. Eltűnik az az űr, a kínzó hiányérzet, ami miatt reggelente kevésbé ízlett a kávéd, és nem találtad a helyed. Fel sem fogod tulajdonképpen mi változott, mitől javul rohamosan az életszínvonalad, mi az, ami miatt le se lehet törölni a mosolyodat. Semmi nem számít, mert hirtelen minden rendben van, veled van, és te vele vagy. Végre vele vagy.

Hogy mi előzte meg ezt a nagy találkozást? Mérhetetlen idejű távollét a másiktól: egyedül küzdés, fejlődés, tanulás. Lehet, hogy nem úgy érezzük, vagy nem úgy tűnik, de valójában elég produktívan telik ez az időszak. Rendezgetjük az életünket, elérjük a kitűzött céljainkat, egyik lépcsőfokról lépünk feljebb a másikra – és szinte fel sem tűnik ez nekünk. Megszokott, hogy akár az életünkben van az a valaki, akár nincs, az életet bizony élni kell, nem áll meg az örök körforgás, változás, egy pillanatra sem. Teljesítünk, bizonyítunk magunknak, és magunkat tesszük büszkévé. Amikor pedig megérkezik az a bizonyos személy – szülő, rég elfelejtett barát, a nagy Ő, vagy egy várva várt gyermek – valamiért megállunk egy pillanatra, és visszatekintünk a mögöttünk álló hosszú útra.

Fel sem tűnt, hogy megtettük. De amikor ismerkedünk, vagy épp behozni próbáljuk a lemaradást a másikkal, akarva akaratlanul is számot vetünk, és mérlegre tesszük az addigiakat. Elmeséljük a fordulópontokat az életünkben, a nehéz időszakokat, a kemény munkát, aztán mindennek a gyümölcsét, a már elérteket, a teljesített célokat és örömöket. Egy kicsit megtorpan az ember, amikor végig gondolja: Ezt mind én csináltam? Ennyi minden történt volna velem? El se tudom mesélni azt a tömérdek apróságot és mérföldkövet, ami színesítette az életemet. Más lettem, megváltoztam, új ember vagyok. És észre se vettem!

És a másik fél? Unhatatlanul hallgat, és figyel, ahogy örömödben kivirágzol, ahogy az életedről mesélsz, ahogy megmutatod neki, hogy ki voltál és ki vagy most, mi mindenen mentél keresztül, és mindaz hova vezetett. Érzelmek ezreit látja átfutni rajtad pillanatok alatt, az összes megélt dologból csak egy apró mozzanatot. Büszkeség, félelem, szégyen, öröm, fájdalom, izgalom – mind a tiéd volt, mindtől gazdagabb vagy mostanra.

• kapcsolatok lélekhangok találkozások

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!