Azt hiszem, hogy őszintén kijelenthetem, hogy most vagyok jó helyen. Nem fizikailag, sokkal inkább lélekben érzem ezt a fajta jóságot. Ha sarkalatosan szeretném nézni a helyzetet, be kell, hogy lássam, hogy eddig is itt voltam, csupán a lelkem volt rossz helyen.

Ha még őszintébb akarok lenni, nem is biztos az, hogy rossz hely volt az, csupán nem nekem való. Nem engem építő, nem engem fejlesztő és szerető. Nyugalmam oka csupán csak annyi, hogy tisztában vagyok azzal, hogy minden okkal történik.

Többé nem félek a felismeréstől, miszerint új szintre került az életem. Ezzel együtt mára már az az ember lettem, aki többre értékeli a nyugalmat, az őszinte és tiszta szavakat, a néhai egyedüllétet, mint azt, hogy a nap 24 órájában harcoljak saját magammal valamiért. Igen, szeretek erős várat építeni a semmiből, de a homokszemek kihullanak a kezeim közül, amit nem bánok már. Ez nem egyenlő a feladással, sokkal inkább győzelemnek hívnám, hiszen pozitív maradtam egy negatív helyzetben. Bár ,hogy is viselkedne egy magam fajta ember egy ilyen helyzetben, ha nem így. 

Ez az első alapköve a váramnak, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy később támadható, de ne lebontható legyen. Éppen erre van szükségem ahhoz, hogy olyan életet éljek végre, amit magamnak alakítok elsősorban. Ne mond magadban azt, hogy ez önzőség. Neked is jogod van szeretned önmagad ahhoz, hogy elkezd ezt. Gondolkodj így, cselekedj így. 

Mindig is szerettem köszönetet mondani azért és azoknak, akik adtak valamit, valami olyat, amit magammal vihettem. Egy embert viszont mindig kihagytam ebből, aki nem mást mint saját magam. 

Kedves Én!
Nem felejtettelek ám el. Köszönöm, hogy ha néha nem is volt annyi erőm, mint kellett volna, a föld alól is megszereztem azt. Ha fele annyira is szeretni foglak, mint ahogy ezt másokkal tettem, ígérem isteni dolgod lesz. Én vagyok az, aki ha azt mondja, hogy megtesz mindent, akkor meg is teszi ezt. 
Felépítjük majd azt a várat. De ne aggódj nem fogjuk rózsaszínre festeni, az nem hozzánk méltó. Nem vagyunk hercegnők, akik a hercegükre várnak minduntalan. Fehérben pompázunk majd, hiszen imádjuk a tiszta dolgokat. A vár lesz az, ahol otthonomra lelek majd. Az az út lesz, amit járnom kell majd. 

Büszke vagyok rá, hogy nehezedik az életem. Ez nem jelent mást, csak annyit, hogy szintet léptem. 

• életszemlélet fejlődés lélekhangok személyiségfejlődés

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!