Amikor nehéz a szíved
Nincs baj azzal, ha most csak fekszel némán az ágyadon. Üres tekintettel bámulod a plafont, és sírni kezdesz. Tudom milyen érzés. Tudom milyen az, amikor végtelenül egyedül érzed magad, elveszve, magányosan. Tudom milyen az, amikor minden próbálkozásodkor hinni kezdesz és aztán arccal esel neki a padlónak. Mert valami mindig van. Valami, ami megpörget és visszacsap.
Tudom milyen az, amikor szinte rosszul vagy attól, amit magad körül látsz. Hogy mennyire nehéz elviselni ilyenkor a boldog párokat. Mennyire nehéz szembenézni önmagaddal minden egyes reggelen, ébredés után. És azt is tudom, hogy ilyenkor teljesen reményvesztetté válsz. Hozzáteszem, ez elfogadható ilyenkor, amikor elnehezedik a szív.
Tudom, hogy azt hiszed benned van a hiba. A sok ember, aki képtelen értékelni a jót és azt, hogy te értéket képviselsz. Mégis a végén te vagy az, aki elkezdi saját magát okolni. Te keresed önmagadban a hibákat, a problémákat, holott ez egy önbecsapás. Tudd, hogy nem veled van a baj. Gondold csak végig! Te jól csináltad. Jó ember voltál, nyitott és próbálkoztál. A baj azzal van, hogy a világ megváltozott és ma már sokkal nehezebb olyan embert találni, aki tudja és akarja is értékelni ezeket. Aki képes nyitottan és önazonosan beleállni egy kapcsolatba.
Tudom, hogy félsz. Félsz, mert úgy gondolod most, hogy soha nem leszel elég jó senkinek. Hogy sosem fogod megtalálni azt, aki elfogad, aki úgy szeret majd, ahogyan te is szereted. Félsz, mert úgy gondolja, hogy szánalmasnak látnak a környezetedben, hiszen mindig csalódtál. Félsz, hogy végül kudarcot fogsz vallani. Félsz attól, hogy hogyan leszel képes újra megnyitni a szívedet ennyi sérelem után. És legfőképpen attól félsz, hogy elveszíted a hitedet teljesen. És tudod mit mondok neked? Megértem.
De azt is el szeretném mondani neked, hogy hidd el: Meg fogod csinálni. Túl fogsz jutni ezen, és eljön a nap, amikor hátranézel és azt mondod majd, megérte, mert boldog vagy. Ott abban a percben boldog leszel.
Tehát, ha most úgy érzed, hogy szomorú vagy, csalódott vagy és sírnod kell, rendben van. Engedd meg magadnak ezt is. Óriási káoszt érzel a szívedben, igen ez igaz, de hé, ne felejtsd el, hogy néha mindenki összezavarodik. Néha mindenki elveszti önmagát. Egy rövid időre. Mert pontosan ezek a kemény lelki leckék edzenek meg annyira, hogy elvezessenek az utadra. Mert kétség sem fér hozzá, hogy megtalálod azt.
Csalódtál, átvertek, elhagytak. Oké, semmi gond. Egy nap, miután minden próbálkozás és kudarc és fájdalom a végére ér, végül meg fogod csinálni. És látni fogod, hogy az emberek, akiket szerettél, közel sem azok voltak, akikre szükséged lett volna. A java még csak most jön. Ezt nevezed majd boldogságnak.
Amit én kérek tőled az az, hogy bármit is érzel most, ne felejtsd el, hogy ez csak egy átmeneti rossz állapot. Adj időt magadnak, de utána dönts magad mellett. És soha ne hagyd, hogy elvegyék a hitedet. Egy napon hihetetlenül büszke leszel magadra, egy olyan ember mellett, akinek a hibáid lesznek a legszebb ajándék. Aki tudni fogja, hogyan kell téged jól szeretni.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez