Érdekes érzés, amikor sok év után újra felfedezed magadon a jeleket. Először nem is értettem. Nem vagyok éhes. Nem köt le úgy igazán semmi. Nem tudom mit kezdjek magammal. Valami görcsös feszülés van gyomortájékon. Kattog az agyam. Mi van velem? És akkor beugrik. Lehet, hogy beleestem?

Mégiscsak túlzás lenne ezt azért szerelemnek nevezni, hiszen nem is ismerem tulajdonképpen. Beszélünk, megnevettet, úgy igazán, mint már nagyon régóta senki. Valószínűleg el is pirulok, mint egy tini, mikor nevetek a viccein. Mert szívből jön a kacaj, de közben pörög az agyam, hogy jézusom, mit vihogok, mint egy agyatlan picsa, még a végén azt hiszi, tetszik. És közben szép lassan leesik, de hiszen tényleg tetszik. Ha tudtam, hogy valahol ott lesz, van rá esély, hogy összefutunk, több időt töltöttem a tükör előtt, tízszer átgondoltam, hogy mit vegyek fel, többször igazítottam meg a hajam. Végiggondolva, én is tetszeni akartam neki. A terv tulajdonképpen bevált, mert felfigyelt rám, egyre többször szólított meg, bár nem vagyok benne biztos, hogy a külsőmmel fogtam meg, ez esetben sokkal inkább tippelnék a nagy számra. Mégsem tudom kizárni a gondolatot, tényleg ő tetszik vagy az érzés, amit kivált belőlem? Ő tetszik, vagy a nő, akinek a jelenlétében érzem magam? Ma, a sok-sok poénkodás, és a másik agyának húzása után, először beszélgettünk. Hosszan, nem mondanám, hogy ugyanakkor komolyabban, mert könnyed témáink voltak, de nem csak arról szólt a dolog, hogy ugratjuk a másikat. És nő voltam. Fiatal, nagyon fiatal, de nő, már nem nagykamasz lány. Hiányzott az érzés, hogy valaki ül veled szemben, és látod, hogy lát benned fantáziát. Nem azért, mert elképzel meztelenül, vagy mert aznap pont jó a hajad. Nem. Azért, mert lehengerled. Lát benned valamit, ami tudod, hogy ott van egyébként a hétköznapokon is, de amikor erről visszacsatolást kapsz, kinyílsz, magabiztossá válsz, ragyogsz. Mert van humorod, értelmes vagy és nincs kínos csend. Hány olyan randit tudhat mindenki maga mögött, amikor akár csak pár másodpercre elnémultok mind a ketten, de nem ám olyan andalító módon, a távolba révedve, hanem úgy, hogy villog a jelzés az agyadban, hogy KÉK KÓD, KÉK KÓD, mondj vagy kérdezz valamit, mert ciki, hogy ültök némán, mint a sült hal.

Hónapok óta mondogatom, hogy nem, nem tetszik, csak végre van kivel hülyülni. Magam is belegabalyodom a mentegetőzésbe, most akkor mi is van valójában? Olyan régen láttam valakiben ÉN fantáziát, az, hogy megnevetett, máris elég, hogy azt gondoljam, tetszik? Vagy annak ellenére, hogy valakibe nem akarsz beleszeretni, mégiscsak elkezdesz érezni iránta valamit? Lehet, hogy pusztán, mert pár évvel idősebb, és ami a legfontosabb, érettebb, ezáltal tud értelmesen kommunikálni? Nem olyan fatökű szerencsétlen, mint a 20 éves, Nagymami szava járásával élve, nyikhajok? Számít, hogy igazából ő tetszik, vagy az, aki mellette vagy?

Újabb jelek. Túl sok az agyonbonyolított kérdés. "Igen drágám, beleestél" - mondja az Ördög a vállamon, kaján vigyorral az arcán.

                                                                                                                                         Krajnyik Cintia

• érzelem férfi nő kapcsolat szerelem vonzalom

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!