Alázat és nagyszerűség a Budai Vár falai között - Mandoki Soulmates koncertbeszámoló
Az augusztusi este első hangjaihoz finom esőcseppek társultak, mintha az égbolt is emlékezni akart volna arra az ötven évvel ezelőtti éjszakára, amikor három fiatal a Bem Klubból útnak indult a szabadság felé.
Fél évszázad múltán, 2025. augusztus 21-én, ugyanezen a napon Leslie Mandoki már nem bujkáló menekültként, hanem ünnepelt művészként állt a Budai Vár színpadán, és zenéjén keresztül visszaadta mindazt, amit egykor el kellett engednie: az otthon élményét.
A Szentháromság tér zsúfolásig telt, a Halászbástya ívei és Szent István szobra időtlen díszletként kísérte a három és fél órás zenei ünnepet. A Mandoki Soulmates világsztárokból álló formációja ismét bebizonyította, hogy a rock, a jazz és a progresszív zene közös nyelve mindenkihez szól. Az este fő tengelyét a Memory Of Our Future konceptalbum adta a békéről, összetartozásról és felelősségről szóló zenei kiáltványként amelyet Bartók-átiratok, Supertramp-dalok és felejthetetlen szólók szőttek át. Richard Bona kétnyelvű „Kis kece lányom”-ja vagy Júlia Mandoki szívszorító „Szomorú vasárnap”-ja hidat teremtett kultúrák és nemzedékek között.Az eső időről időre visszatért, de senki sem hagyta el a teret. Sokan kabát nélkül, bőrig ázva táncoltak a sorok között, mert érezték: ilyen pillanatokért érdemes kitartani. A zárásban Lennon Imagine-je egyetlen hatalmas kórussá kovácsolta a közönséget, miközben a cseppek már csak halk kísérőritmusként peregtek a köveken.
Mandoki a dalok között őszinte vallomásokkal fordult hallgatóságához. Felidézte az 1975-ös menekülést, pályája ívét a Bem Klubtól a Rock and Roll Hall of Fame-ig, és elmondta, számára a magyarság soha nem hivatalos besorolás, hanem identitás: „A szülőföldem a belső égboltom, a szívem egyik darabja.” Amikor elénekelte az Ahol születtem című dalt, ez a vallomás valódi súlyt kapott csendes bizonyosságként, hogy minden dallam végül haza vezet. Ez az este nem csupán koncert volt, hanem egy öt évtizedes életút önarcképe. Bátorság, hit, küzdelem és diadal szólalt meg minden akkordban, minden dobütésben, minden rögtönzött futamban. A Budai Vár falai között összeért személyes és kollektív történelem, és kiderült: a szabadság nem politikai jelszó, hanem zenei állapot amikor színpad és közönség együtt lélegzik.
A Mandoki Soulmates most is az alázat, az egyszerűség és a nagyszerűség erejét hozta el. Nem csillogásról, hanem hitelességről szólt minden pillanat: a zenészek profizmusa természetesen emelte magasba a dalokat, miközben a muzsika közösségi élménnyé változtatta a teret. Ez az este bizonyította, hogy a zene legnagyobb ereje abban rejlik, hogy egyszerre szól a lélekhez és a szívekhez.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez