A mai társadalom elsősorban a férfias típusú működésre rendezkedett be. Célokat kitűzni, stratégiát alkotni, versengeni, a célt minden áron, a lehető legrövidebb úton-módon elérni...

...gyorsan, egyenesen, lineárisan. Valahogy úgy, mint amikor a spermiumok egymással versengve, egyetlen célt tartva a szemük előtt próbálják elérni a petesejtet, és megtermékenyíteni. A petesejt pedig csak vár, de nem passzív: egyes kutatások szerint ő dönti el, hogy melyik hímirvasejtet vonzza magához. A hímivarsejt az aktív, céltudatos, versengő, akadályokat leküzdő, egyenesen előre haladó, a petesejt pedig a befogadó, választó. Két teljesen más minőség. Ráadásul a petesejt kilökődése nem egy lineáris, hanem egy ciklikus működés eredménye. Minden hónapban újra és újra végbemegy ugyanaz a ciklikus folyamat, aminek a közepén megérik a petesejt.

Annak ellenére, hogy mennyire másképp működünk mi, nők, mint a férfiak, a társadalmi berendezkedés igyekszik belekényszeríteni minket is a férfias, lineáris működésbe. Az az elvárás, hogy mindig egyformán tettre készek és aktívak legyünk, és álljunk helyt mindig, minden helyzetben. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, háttérbe kell szorítanunk a nőiségünk alapvető természetét, a ciklikusságot, ami a hormonszintek és az érzelmek, hangulatok folyamatos változásával jár. Van, aki nőként ezt tehernek éli meg. Sokan azt az üzenetet kapták, hogy érzéseket átélni a gyengeség jele, érzelgősség vagy gyerekes hiszti. „Jaj, ne legyél már olyan érzékeny!” „Túlreagálod. Túl érzékeny vagy.” „Miért vagy olyan hisztis? Meg fog jönni?” – Ilyen és ehhez hasonló visszajelzéseket kapunk kislány korunktól fogva. Megtanuljuk elfojtani, elnyomni, háttérbe szorítani az érzéseinket, és igyekezhetünk úgy élni, mint a férfiak, elidegenedve valódi természetünktől. Ennek akár testi tünetei is lehetnek: hormonális problémák, cikluszavarok, kimaradó vérzés, görcsös menstruáció, női betegségek stb.

Az akaratunk mindenáron való keresztülvitele is egyfajta férfias hozzáállás az élet dolgaihoz. Ha nagyon akarunk párkapcsolatot, ha nagyon akarunk egy munkát, ha nagyon akarunk gyereket, és az akaratunkat erőltetjük, elveszíthetjük a kapcsolatot az életünk, a sorsunk természetes lüktetésével, áramlásával.

Mindenkinek rendeltetett egy sors, egy életút, amit be kell járnia. És ez nem biztos, hogy mindig összhangban van a vágyainkkal. Akár tetszik nekünk, akár nem, van egy nálunk nagyobb erő, ami ellen hiába küzdünk. Mi lenne, ha nem küzdenénk ellene, hanem együtt áramolnánk mindazokkal az ajándékokkal, nehézségekkel és akadályokkal, amiket az élet elénk sodor? Ezáltal, ahelyett, hogy szélmalomharcot vívnánk, tudatos munkatársaivá tudunk válni a saját sorsunknak. Így kerülhetünk összhangba a belső hangunkkal, az intuíciónkkal, és így tudunk kiteljesedni az életünkben.

Ha szeretnél visszatalálni a benned élő Nő-höz, a női működéshez, gyere el a következő „Női sorsok, női erő” című szomatodráma-napra szeptember 24-én vagy a „Tünetbe zárt sorsok” című női elvonulásunkra október 21-23-ig. Ha pedig egyénileg foglalkoznál önmagaddal, szeretettel várlak személyes vagy online konzultációra.

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod. 

• nőiség nőiség megélése önismeret szomatodráma

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!