Addig tart a barátság, míg nem jön a szerelem...
Furcsa természete van az embernek, állapítom meg, amikor azt látom, hogy sokan várják a nagy szerelmet, és amikor az végre megérkezik valakinek az életébe a környezetük ellenségessé válik.
Hogy lehetnek az emberek ennyire irigyek? Miért nem tudnak örülni más boldogságának? Miért nem lehet legalább békén hagyni az illetőt? – teszem fel a kérdéseket.
A barátok hirtelen ellenségessé válnak - figyelem. A nagy szerelmet minden lehetséges módon lealacsonyítják, kigúnyolják és kifigurázzák. – Béna, lúzer, csúnya, stb. - mondják szerelmes barátjuknak, és itt nem arra az őszinte baráti figyelmeztetésre gondolok, amikor az ember tényleg hülyeséget csinál. Ezek a megnyilvánulások a rosszindulatról és az irigységről szólnak, az ego féle összehasonlításról.
– Úgy már nem egyenlőek – mondja egy barátom – nehezen viselik, ha a másik boldogabb, vagy ha egyáltalán boldog. Sok esetben ugyanezért még kapcsolatba sem kerülnek. Gyakran látom, hogy két barát (legyen szó férfiról vagy nőről) azért marad szingli, mert az egyik (vagy akár mindkettő) fél attól, hogy egyedül marad. Mert ha a haverja/barátnője párkapcsolatba kerül, akkor nincs kivel hétvégén ebédelni, szórakozó helyre menni, edzeni stb. Akkor még az az egy barátja sem lesz. Inkább lebeszéli a nőről/férfiról a másikat: nem elég jó hozzád, vagy éppen: túl jó hozzád, én meg sem próbálnám. Szóval, ahol csak tudnak keresztbe tesznek egymásnak. Gyakran a család és a rokonság is hozzátesz, ha a barát irigysége nem lenne elég… – Eddig ráértél, igazi, szeretetteljes testvér, rokon, gyerek, stb. voltál, most meg, hogy itt van ez… elfelejted ki a családod és kik a barátaid!
Nem adják könnyen az ingyen segítség; családi, baráti cseléd távozását! A mindig ugrasztható nagybácsit, nagynénit, jófiút, jókislányt, stb. Nem mondanak le azokról a szolgáltatásokról, amikhez hozzászoktak, míg szingli volt, és eszük ágába sincs teret adni annak, hogy megélje a szerelmet. Még a végén megházasodik ez a hülye?! – gondolják magukban. – És ha gyereke is lesz?! Ki lesz a család, rokonság ingyen rabszolgája?
A végső megállapítás mindig ugyanaz: az a nő/férfi nem illik hozzá. Túl fiatal/öreg, kövér/csúnya, okos/buta, szóval túl akármilyen…És egyébként is, hát nem volt jó úgy, ahogy eddig volt: egy őszinte, szerető baráti, családi körben? Nem. De ez senkit sem érdekel…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez